KUNFI

PÁRATLAN OLDAL - LVII. évfolyam, 8. szám, 2013. február 22.

Két kollégám is beugrott TarlósIstvánnak, aki a budai Frankel Leó utcát Zsigmond király utcára kívánja „visszakeresztelni”.

Tudniillik ha már „vissza” – akkor valóban Zsigmond, csak épp nem a király, hanem Kunfi. Mivelhogy 1946-ban a családom a Budapest II. ker. Kunfi Zsigmond u. 9. szám alá költözött, eskü alatt vallhatom, hogy a koalíciós időkben ez az utca a magyar szociáldemokrácia egyik legnevezetesebb alakjának, nem pedig Zsigmond királynak a nevét viselte. (Létezett ugyan előtte „Zsigmond utca” – de király nélkül.) Mivel azonban Kunfi a maga szocdem múltjával még 1919 júniusában (népbiztosként) hátat fordított a Tanácsköztársaságnak, a kommunista Rákosi-rendszer nem volt képes elviselni, hogy egy ilyen „piszkos, szocdem munkásárulónak” a neve egy utcanévtáblán virítson. „Megtalálták” helyette a kommunistának gondolt Frankelt, Marx és Engels barátját. Ugyanerre a srófra jár hatvan évvel később egy fideszes budapesti főpolgármester agya. Ugyanis a Frankel Leó nevet viselő derék ember – túl a párizsi kommünben vitt szerepén – idehaza a Szociáldemokrata Párt elődjének a Magyarországi Általános Munkáspártnak a megalapítója volt. Tarlós abban az értelemben rokona Rákosinak, hogy ki akarja iktatni a közemlékezetből az igazi, a valódi, a tényleges magyar munkásmozgalmat – melyet, 1944-ig legalábbis – a szociáldemokrata párt képviselt, s úgy tenni, mintha ennek az országnak nem volna ilyen hagyománya. (Csak konzervatív. Királyok, hercegek, grófok, prímások, Hor­thy, Bethlen, Teleki, Mindszenty – lehet válogatni.) Azért persze van finom különbség kettejük között: Rákosi puszta bolsevik féltékenységből, Tarlós meg – ugyancsak – puszta ideológiai előítéletességből szabadul a magyar szociáldemokrácia nagy alakjaitól. Ezek azt hitték/hiszik, hogy a magyar munkásmozgalmat utcanévváltozásokkal nem létezővé lehet nyilvánítani. Tévedtek, tévednek. P. S. Az ilyen vállalkozások demokráciákban nem mindig sikeresek. Amikor például a párizsi szovjet nagykövet Hruscsov utasítására eljárt a francia főváros polgármesterénél, hogy a szovjetunióbeli névváltoztatás mintájára a Sztálingrád névre hallgató metróállomást kereszteljék át Volgográdra, kiröhögték.

A szerző további cikkei

LIX. évfolyam, 23. szám, 2015. június 5.
LVII. évfolyam, 35. szám, 2013. augusztus 30.
LVII. évfolyam, 33. szám, 2013. augusztus 16.
Élet és Irodalom 2024