Urak törölve

Szexista arrogancia címmel Schmidt Mária történész megtisztelő terjedelemben foglalkozik az ÉS február 1-jei számának Páratlan oldalán megjelent, Egy kis italianisztika című – írói életművemnek nem meghatározó részét képező, ezért -kár- szignóval jegyzett – rövid glosszámmal. Apró írásom három gondolati egységből állt. Ezek közül az első bekezdéssel, amely a nemzetek fölötti emberi szolidaritás gesztusának – adott esetben a Colosseum 2013. januári, a római főpolgármester által kezdeményezett időleges elsötétítésének – professzor asszony részéről meglehetősen egyszerű érvek alapján történt elutasításán csodálkozik, S. M. érdemben egyáltalán nem foglalkozik. A harmadik gondolatnak, amely az olaszok erőteljes és hatékony részvételét tekinti példaszerűnek demokráciá­juk védelmében – bár megemlíti –, még ennyi figyelmet sem szentel.

 A másodikra (kommunista-e a jelenlegi olasz köztársasági elnök – akinek egyébként a Colosseum elsötétítéséhez semmi köze sem volt –, és ha így volna, akkor mi volna?) látszólag reagál Schmidt Mária, azonban olyan vonatkozásban, amivel én nem foglalkoztam (vö. ki mit mondott 1956-ban?).

 Szememre hány azonban egy olyan magatartást – a szexista, macsó arroganciát –, amely (függetlenül attól, hogy személyesen mindig is távol állt tőlem, ám tekintsük ezt magánügynek) írásomból egyáltalán nem következik (legfeljebb úgy, ahogy a szezon a fazonból). Ez úgy lehetséges, hogy professzor asszony szelektíven olvas vagy emlékezik: a Patyolat Vállalatot említő hasonlatomat kifogásolja, amelyben szerinte szerintem „a szatyrokból kipakoló hölgyek diskurálnak” nem túl magas intellektuális színvonalon. Ennek alapján Schmidt Mária megragadja az alkalmat, hogy dicshimnuszt zengjen a nőkről (egyetértek!) – önmagát sem felejtve ki a dicséretből –, akik „több terhet visznek a vállukon, mint lekezelő és fölényeskedő férfitársaink”, majd megállapítja, hogy „jobb teljesítményt nyújtunk, mint a férfiak”.

 Hát ő tudja. De akkor ki is itt a szexista?

 Annál is inkább, mert én „a megboldogult Patyolat Vállalat fiókjaiban” a mosandó holmit szatyrokból kipakoló, „jobb sorsra érdemes urak és hölgyek”-ről tettem volt említést. Remélem, vitapartnerem csak a mondatból törölte az urakat.