A FRESKÓ
PÁRATLAN OLDAL - LVII. évfolyam, 6. szám, 2013. február 8.Napjainkban néhányan szobrokkal, utcanevekkel próbálják meg feltámasztani az országot háborúba vivő kormányzó alakját. Ez idézte fel bennem az alábbi történetet.
A ferences barátból lett tábori püspök, Zadravetz páter 1921-ben elérte, hogy a Szentszék a magyar nemzeti hadsereg patrónusává, égi pártfogójává nevezze ki a Hunyadi seregeit lelkesítő ferences barátot, Kapisztrán Jánost. Sikeres akciója emlékét az utókor számára is szerette volna megörökíteni. Ennek érdekében egy festőművésszel együtt a budai helyőrségi templom (korábban Mária Magdolna-templom) főoltárára háromrészes freskót terveztetett. „A középső ábrázolni fogja Kapisztránt, amint tőlem átveszi a patronátusi bullát, egyben megáldja a nemzeti hadsereget. A jobb oldali mező Hunyadi és serege, amelynek papja volt Kapisztrán, a baloldali pedig Horthy hadserege, melynek patrónusává lett” – írta a püspök az utókor számára készített naplójában (Páter Zadravetz titkos naplója, Kossuth Könyvkiadó, 1967, 69–71. old.).
Mindezek hatására a reformátusok és evangélikusok élénk tiltakozásba kezdtek amiatt, hogy a nemzeti hadseregben jelentős számban lévő protestánsokkal nem törődve védőszentje legyen a hadseregnek, ráadásul pápai rendelettel! A katolikus sajtóban viszont ezt írták: „a katolikusokra sérelmes a protestáns Horthy képe. (...) és hogy tesznek is róla, (...) el is jön annak az ideje, hogy a sértett katolikusok lekaparják e botrány-freskókat”.
A botrányt kerülni akaró kormány kérésére a festő vállalta, hogy „kartont készít, s azzal leborítjuk Horthyt. Ártatlan apró szögekkel karton került föléje – mely a nemzeti hadsereget keresztes lovag képében mutatta. (...) A Horthy-képet eltakaró karton jó néhány hónapig maradt fönn, míg végre, mivel időtől, portól kunkorodni kezdett, egyszerűen eltávolítottam.” – olvasható a naplóban.
A freskó, sőt az egész templom történetének egy bomba vetett véget a II. világháborúban.
Mindezeket nem azért idéztem fel, hogy a mai szoborállítóknak adjak ötleteket. Sokkal inkább azért, hogy elgondolkodjunk, mennyire könnyű – ha nem vigyázunk – akár apró, ravasz ötletekkel az ellenvéleményeket letörni.