ŐRÜLT BESZÉD

Wittner Mária mondta az Országgyűlés vallásügyi bizottságában: „Valamikor pogány hitűnek mondtak minket, nem voltunk pogány hitűek, egyistenhívők voltunk. Aztán jött a reformáció, a Református Egyházzal, aztán az evangélikus, és osztódunk, mint az amőba, holott csak egy Isten van (…) Nem tudom, hogy milyen céllal és milyen világbirodalmi céllal csinálják ezt, hogy most már az egyháznál is az van, hogy oszd meg és uralkodj! Van itt kereszténység, van itt Katolikus Egyház, ami több mint kétezer éves, és Magyarországon is ezer éve van, van a reformációból eredő Református Egyház, de számomra az volt a megdöbbentő, hogy 90 óta bejegyeztek ebben az országban a bíróságokon 187 egyházat. Uraim! Egy Isten van! Egy Isten van!”

Nem könnyű ilyen kis terjedelemben ennyi szamárságot összehordani. Hát lássuk! Bizony, a kereszténység felvétele előtt pogányok voltunk, a pogány = nem keresztény értelmében. (Van ennek a fogalomnak más jelentése is, de nem tudományos, keresztény környezetben ez és csak ez használatos). „A türkök tűzimádók” – írta rólunk Dzsajháni. A kündü szellemekkel tartott kapcsolatot, a nép életfában, gyógyító sámánokban, démonokban hitt, szikláknál, forrásoknál mutatott be áldozatot, nevezhetjük ezt bátran pogánynak. Az evangélikus irányzat hamarabb érkezett Magyarországra (előbb is keletkezett), mint a református. Az amőba arról híres, hogy bekebelez. A kereszténység kétezer éves, de a katolikus egyház nem: 12-ben pár ezer keresztény volt a világon, még hierarchikus szervezettség nélkül. Szuperhatalom, avagy avítt kifejezéssel világbirodalom egy darab van a Földön, s az történetesen a szövetségesünk – ugyan miért akarna itt oszd meg és uralkodj politikát folytatni, és épp az egyházakban? És hogy merészelheti azt állítani bárki is, hogy vallásos hívek és papjaik idegen célokat szolgálnak? Az „osztódással szaporodás” a kereszténység természetéből fakad: a Szentírás sokféleképp értelmezhető, noha mindegyik értelmezője hajlamos azt hinni, hogy csak egyféleképpen, ahogyan épp ő gondolja. Az öt világvallásból (és több más, nem világméretű vallásból) egy sincs, melynek annyi felekezete, irányzata, eretnekmozgalma lett volna, már a magyarországi rendszerváltás előtt is, mint a kereszténységnek. És hogy jön ide az, hogy egy Isten van? Épp az ókori vallások és a kétezer éves kereszténység története mutatja, az isten és a felekezetek száma között semmiféle korreláció nincs: egy istenhez sok felekezet, sok istenhez egyetlen papi szervezet tartozhat. Egyébként az isten(ek) száma ma még nem tartozik a kétharmados parlamenti többség hatáskörébe.

Úgy tűnik, a vallásügyi bizottság tagjának a leghalványabb fogalma sincs a vallásszabadság lényegéről. Szánalmas, szomorú, ijesztő. Őrült beszéd, de nincs benne rendszer.