Tiltakozom

Az Élet és Irodalom 2012. karácsonyi számában – közelebbről Mihályi Péter cikkében – a következő mondat olvasható:

„A posztszocialista Magyarország működéséről az első negatív értékelések már a ’90-es évek első felében megjelentek a szélsőbaloldalon (Szalai Erzsébet írásai) meg a szélsőjobboldalon (MIÉP) is.”

Ez a mondat először is burkoltan (implicite) föltételezi, hogy az 1989 után kialakult rendszer bírálata csak „szélsőséges” (szélsőbaloldali vagy szélsőjobboldali) lehet.

Másodszor: bárki bármit gondol a radikális (Magyarországon „rendszerkritikainak” nevezett) baloldalról, összemosása a szélsőjobboldallal tárgyilag téves, erkölcsileg elfogadhatatlan és politikailag csak a baloldal kriminalizálását szolgálja, amely annak a kormányzatnak a stratégiája, amelyet Mihályi Péter állítólag bírál.

Harmadszor – s ez a legfontosabb itt –, ugyanabban a mondatban leírni Szalai Erzsébet és a fasiszta MIÉP nevét: gyalázat.