Akkor és most

VISSZHANG - LVII. évfolyam, 1. szám, 2013. január 4.

Bruck András jogosan érez napokat szomorúnak, életét meghatározónak vagy kilátástalannak (Két szomorú nap, ÉS, 2012/51­–52., dec. 21.). Biztosan az a pillanat sem lehetett vidám, amikor 1986-ban elhagyta Magyarországot, mert úgy gondolta, nincs miért maradni. Az évszámot azonban – mint Bruck teszi – nem nevezném érdektelennek. Ekkor sejlett fel ugyanis évszázadok óta először a hatalmas lehetőség, hogy Magyarország független, és a nyugati demokráciákhoz hasonló berendezkedésű, az európai felzárkózás és fejlődés kilátásaival rendelkező állam lesz. A két szuperhatalom megegyezett, hogy az atomfegyvereket betiltják, a hadászati fegyvereket és Közép-Európában állomásozó katonaságukat csökkentik. A bennünket markában tartó Szovjetunió nemcsak engedett a szorításból, de peresztrojkájával és glasznosztyával még az itteni retrográd kommunistákat is erre ösztönözte. Ennek megfelelően hazánkban is megindult az erjedés, minden területen felerősödhettek a demokrácia hangjai: már túlvoltunk a monori találkozón, ahol haladó értelmiségiek jelölték ki a demokratikus átalakulás útját – és senkit nem tartóztattak le utána. Gombamódra szaporodtak az egyesületek, klubok, alapítványok, civilszervezetek. Utcán demonstrálhattak a fiatalok március 15-én, lehetett gondolkodni új politikai mozgalmakról, szakszervezetekről is, amiből lett a Tudosz, a Szabad Kezdeményezések Hálózata, a Nyilvánosság Klub, a Magyar Demokrata Fórum. De nyíltan vállalhatta, ha valaki szociáldemokrata, liberális, kisgazda, parasztpárti vagy éppen keresztény nézeteket vallott. Nem segítette a karrierjét ugyan, de börtönbe nem került, az országot nem kellett elhagynia miatta. Kezdeményezték országgyűlési képviselők visszahívását, illetve függetlenek beválasztását. Megindultak a magánvállalkozások a gazdaságban, lehetőség nyílott saját haszonra dolgozni, elterjedtek a GMK-k, kisszövetkezetek, VGMK-k. Különösen nagy lehetőségek adódtak a sajtóban. Új hanggal jelentkezett a HVG, többet engedtek meg a Reformnak, utcára került a Liget, a Beszélő, előkészületben volt a Kapu, a Hitel. A monolit sajtóhatalom ellen indult küzdelem a Magyar Nemzetnél, a Magyar Hírlapnál, az Élet és Irodalomnál sőt, még a Magyar Újságíró Szövetségben is. Jó volt itt élni, jó volt olvasni, jó volt reménykedni, jó volt részt venni benne. Bruck András ebből vajmi keveset érezhetett, ha akkor döntött úgy, hogy eltávozik innen.

A szerző további cikkei

LXIII. évfolyam, 51-52. szám, 2019. december 19.
LXIII. évfolyam, 22. szám, 2019. május 31.
LXIII. évfolyam, 12. szám, 2019. március 22.
Élet és Irodalom 2021