MAGYAR MESÉK

PÁRATLAN OLDAL - LVI. évfolyam, 51-52. szám, 2012. december 21.

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy Mária országába még a kisjézus születése környékin se csihatt a gőzerő, amivel folyott a magyarok átszabása az ezeréves palánkon. Nízett a nyugoti világ, meregélte a kancsipás tekintetjit, de nem láthatott egyebet, mint a törvénkező feredést a demokrácija jól szabott medribe, mit a kerál ásott a maga kétharmados verítékivel a nemzet egyetértésinek ótárán. De olly mélyreszántólag, hogy ha ott se vót es ott vót, ahun csak köllött, hejszen hun demokrácija van, ott demokrácija van, ha ezt kereszténynemzeti népturalomnak es gondúták, mit a kerál és udvara gyakorol a megelégedők legnagyobb megelégedésire. Csak az a bélsaras komonikácijó!!! Elmagyarázni, hogy mi miér van nem úgy, ahogy, vagy fordétva, csak avval ne lettek vóna küssebb bajok! Történt, hogy I. Fülkefor, elrendelte az önfenntartó fősőoktatást, a hezzá való keretszámokot, meg hogy azki külhonba viszi a képzettségit, ki es kő fizesse a békerülést, ecetera. Ezt a Matolcsy főkomornyikval odatette ajándok gyanánt a Nemzeti Jövő karácsonfája alá, avval kicsiddég elment Brüsszelbe, smúzolni a labancval. A dolog apróját reahagyta a Balog házitanítóra, meg a Rózsi szobalányra, azkik epp a sugallatját nem értették meg a verdiktnek. Vagy ha értették es, nem bírták lekomunikáni. Istennek sajna, a keráli meszidzsbűl, nem győtt le más, mint hogy „elrendölte”, meg hogy „aki nem, az kifizeti”, meg hogy „önfönntartás”. Az, ami benne vót, betűre. Az, hogy aki szegén, másszon féllábval a Himalájára jogásznak. Persze, hogy fölhorzsamlódott ezen a dejákság, de hazaszerte, oszt tűntettek össze-vissza, s nem ok nekül. Hejszen ű maga, kerál lévire es főháborodott vón, ha azt köllött vón érteni a rendelettye alatt, amit elrendölt. De nem azt köllött! Pont ott vót a dolognak a veleje, hogy nem ott vót! Gyütt haza Brüsszelbű, foga es fájt, látta, áll a bál. No, monta, nyugi, maj ű rendet tesz. Egy szombati délután elsétállott a tekes barátai­val az Ötkerhő címzett room-kocsmába, hogy hátha tanál ottan pár dejákot, kik epp protestálnak. Na, tanát es, merő véletlenségbű csupa fidelitasbélit, kik odaállottak mögéje, mikó a facebookon megizente a turulbaszülött ifjú véreinek, hogy nem hagyjuk! Szép pillanat vót, belenízett a kamerába, mint felcsúti vőfély a kulcslukba, s megmonta, hogy abcug önfenntartás, esztán keretszámok nem lesznek, s minden ifjú személnek ingyenes lessz a fősőoktatás, aki csak az ingyenes fősőoktatásba részt vehet. Az ehhő tartozó részleteket szerdáig a Balog kolega kidógozza, ki merre mennyit, oszt kalap, hajrá magyarok. No, erre a dejákság ollan egetverő éljenzésbe törött ki országszerte, hogy meg se bírt szólalni, csak ült a parlament előtt, amíg meg nem.

A szerző további cikkei

LVIII. évfolyam, 15. szám, 2014. április 11.
LVIII. évfolyam, 14. szám, 2014. április 4.
LVIII. évfolyam, 13. szám, 2014. március 28.
Élet és Irodalom 2024