Feketének

Ha a média pontosan idézte, Ön azt mondta volna: számolnunk kell azzal, hogy Konrád Györgyöt külföldön magyar írónak tartják. El lehetne intézni ezt a barbár mondatot egy kézlegyintéssel és egy parafrázissal: gonosz likból gonosz szél fúj. (Előzmény az ÉS-ben: Esterházy Péter: Akadémiai ujjgyak, 2012/49., dec. 7.)

Ám ami az egyik generációnak evidens, azt a másik kedvéért (újra és újra) ki kell mondani. Hát lássuk! 1) Magyar az, aki magyarnak tartja magát. 2) Magyar az, aki magyar anyanyelvű. 3) A fenti két kritérium az esetek több mint 99 százalékában egybeesik. De ha nem: az egyik is elég. Liszt Ferenc vagy Herczeg Ferenc nem volt magyar anyanyelvű, Teller Ede nem magyar önazonosságú. Mégis, a legtöbben mindhármukat magyarnak tartjuk. 4) Az ember bonyolult lény, identitása még inkább az. Ha valakit tizenöt éves fejjel Magyarország átad egy idegen államnak elpusztítás céljából, az aligha lesz ezek után egészséges magyar önazonosságú, de ettől még (normális emberek körében legalábbis) magyarsága vitathatatlan – lásd Kertész Imrét. 5) Ha speciális minőségi (pl. politikai, filozófiai, erkölcsi) feltételt szabnánk a magyarság fogalmához, akkor 13-14 millió helyett lélekszámunk 1-2 millió volna csupán. Ráadásul ez a szám évtizedről évtizedre hektikusan változna. És: hová sorolnánk a gyerekeket? Kinek lenne ez jó? És miért? 6) Magyar író mindenki, aki magyar nyelven ír, vagy aki Magyarországon élve és magyar témákkal foglalkozva bármilyen nyelven ír. Ezért sorolható a magyar írásbeliséghez Márai Sándor, Wass Albert, Janus Pannonius vagy Lukács György, noha előbbi kettő élete nagyobb részében nem magyar nyelvterületen élt, Janus latin nyelven alkotott, Lukács meg egyes műveit magyarul, másokat németül írta meg. 7) Ha kiiktatnánk a magyar irodalomból azokat, akik a magyar valóságot éles hangon bírálják, Zrínyi Miklóssal, Kemény Zsigmonddal, Ady Endrével kellene kezdenünk, s nem lennénk éppen nyitottak, toleránsak, mit sem tudva az „érted haragszom” szépségéről. 8) Ha komolyan felvethető, hogy 62 éves bíró alkalmatlan hivatása gyakorlására, akkor legalább ennyire kérdés, szabad-e élemedett korban közéleti szerepet vállalni. Még valami szamárságot talál mondani az ember nagy nyilvánosság előtt.

9) A jövő nincs birtokunkban. Nem tudható, vajon száz év múlva Fekete György vagy Konrád György neve lesz-e ismertebb a magyar művelődéstörténetben. Jómagam az utóbbira tippelek.