Válasz Scheiring Gábornak

Kedves Gábor!

Némi joggal kifogásolod, hogy az LMP gazdaságpolitikájának elemei közül azt emeltem ki, amit magatok is kiemeltetek, amikor a programotokat népszerűsítettétek. Engedd meg, hogy azt gondoljam: ha ezt tartottátok érdemesnek rá, hogy vele keltsétek föl a közönség érdeklődését, ez maga is politikai aktus, amely választ kér, és amely – íme – választ is kapott. Ez olyan demagógia, amelyre mások esetében ügyet se vetek, de amely, ha tőletek jön, kifejezetten rosszulesik.

Ám nem akarom eltúlozni ennek a jelentőségét.

Viszont fölhasználnám az alkalmat arra, hogy kijelentsem: az LMP gazdaságpolitikai ajánlatát tartom a leghaladóbbnak mindazok közül, amelyek – a fönnálló rendszer tágan értelmezett keretei között – egyáltalán kifejthetők anélkül, hogy az ember büntetőeljárásnak vagy a legdurvább rágalomhadjáratnak tegye ki magát. Azt illetően, hogy a programotokban foglalt leírás csakugyan „rendszerszintű bírálat”-e, mint mondod, kételyeim vannak, de ezek végül is csak címkék, nem kell őket túl komolyan venni. A programotok a ma itt elképzelhető legjobb elképzelés a polgári politikán belül, és bár én – amint írod is – nem hinném (veled szemben), hogy „az út az igazságosabb és fönntarthatóbb piacgazdaságon keresztül vezethet a szabadság és a jólét kiteljesedéséhez”, de némely szociáldemokrata és zöld indítványotok és ötletetek rendkívül hasznos lehetne. (És tudhatod, hogy tőlem a „szociáldemokrata” nem becsmérlő jelző, bár szerény nézetem szerint a szociáldemokrácia valaha hatalmas lehetőségei kimerültek a fordista kapitalizmus grandiózus fölhalmozási szakaszának lezárultával, az ipari társadalom végével. A szociáldemokrácia zöld aggiornamentója szép, de reménytelen eszme, mindazonáltal nem bánom, hogy megpróbálkoztok vele, hiszen annyival rokonszenvesebb, mint minden egyéb, rendelkezésre álló polgári alternatíva.)

Ráadásul ezeknek az ötleteknek egy kisebbsége – irányában – kifelé mutat a tőkés rendszerből, s ez muzsika a fülemnek.

Szóval amennyiben még támogatnék polgári pártokat, bizonyosan benneteket támogatnálak. S nem azért tettem szóvá egy – nem túl jelentős – eltévelyedést, mintha nem becsülném meg azt a keveset, amit egy ilyen próbálkozás (az igazságos kapitalizmus utópiájának megvalósítására tett kísérlet) kínálhat a válság lázában fetrengő hazánknak.

De ha már szóba került az LMP, hadd mondjak pár szót a pártod helyzetéről, amelyért annyi szív nyomdafestéke folyt. Az LMP (remélhetőleg átmeneti) válságáért az utóbbi hetek vitatkozói vagy az LMP fölmerülhető szövetségeseit (Együtt 2014, DK, MSZP), vagy Schiffert, vagy Jávort tették felelőssé, nem szólva azokról, akiknek az a véleményük, hogy mindenkinek össze kell fognia Orbán Viktor és emberei ellen, és a fenébe a részletekkel. Ezekkel a veszekedésekkel az ún. demokratikus ellenzék lábon lőtte önmagát.

Ugyanis ezért a visszás helyzetért nem Schiffer, nem Bajnai, nem Gyurcsány, nem Róna Péter, nem Mesterházy, nem Jávor (és nem a kiváló Ertsey Katalin) a felelős, hanem az új választási törvény, amely egyenesen arra kényszeríti az ellenzéki pártokat, hogy föladják az elveiket. Nemcsak benneteket kényszerítene erre, hanem az ún. demokratikus ellenzék neoliberális és szociálliberális erőit is, és végső soron – nemde? – nekik is vannak elveik, vagy szerényebben fogalmazva: preferenciáik. Akárki ad föl ezekből akármennyit, ezt a politikai morál szenvedi meg. A Fidesz-KDNP által beterjesztett és elfogadtatott választási törvény vagy politikai immoralitásra, vagy vereségre ítéli a demokratikusnak nevezhető (ha egyáltalán még használható értelmesen a „demokratikus” jelző, mais passons) ellenzéki pártokat.

És ez pokoli.

Én figyelemre méltónak találom a hozzátok közel álló 4K! egyik vezetőjének, Istvánffy Andrásnak a javaslatát, aki szerint az ún. demokratikus ellenzéki pártoknak csak az alkotmányos minimumban kell megegyezniük – tehát nem kell, mert nem lehet összeegyeztetniük a gazdasági-szociális programjukat –, és csak a polgári demokrácia („liberális demokrácia”, „alkotmányos jogállam”) helyreállítása után szabad a tartalmi kérdésekről beszélni.

Tehát a magyarországi jobboldal kívánatos és remélhető veresége után voltaképpen afféle „alkotmányozó nemzetgyűlés” jönne létre (nem ezen a néven!), amely ismét bevezeti az alapvető szabadságjogokat, a hatalmi ágak elválasztását stb., tehát rekonstruálja a kiinduló helyzetet, és csak EZUTÁN, új – második – választás alkalmával kerít sort a helyreállított, egyben megreformált polgári demokrácia a valódi politikai küzdelemre, a vetélkedésre a programok között, csakugyan szabad választásokon, mondjuk 2015-ben. Tehát a létrejövő új koalíció (amelyben az arányokat mondjuk előválasztással vagy valami hasonlóval állapítják meg) csak a közjogi nagyjavítással foglalkoznék, visszafordíthatatlan gazdasági lépéseket nem tenne, mindössze előkészítené az átmenetet. Erről a javaslatról (amelynek vannak előzményei) érdemes volna tárgyalniuk a feleknek – alkotmányjogászok bevonásával, mert ez a minimum is nagyon bonyolult és nehéz –, mármint azoknak közülük, akiket ez érdekel. Így talán elkerülhető lenne az a helyzet, amelyben csak a kudarc vagy az elzüllés között lehet választani. És talán az LMP is megmenekülhet.

Sok sikert!

Barátsággal üdvözöl

Tamás Gáspár Miklós