Kiigazítások

VISSZHANG - LVI. évfolyam, 48. szám, 2012. november 30.

Végre egy kritikai esszé! Mert az nem ugyanaz, mint a nálunk jól bejáratott, száraz irodalomtörténészi szempontoknak ugyan megfelelő, de meglehetősen monokróm, szagtalan, címeket sorolós „kritika”. Mindez Gyenge Zoltán műve (Az arc filozófiája, ÉS, 2012/42., okt. 19.) a hónap könyvéről, Bacsó Béla Ön-arc-kép című kötetéről. És bizony Bacsóról nem is lehet másképpen írni, csak úgy, hogy belevonunk mindent és mindenkit. Cicero, Hegel, Pascal, Lukianosz, Picasso és Tiziano, Kierkegaard és Rubens, Lorenzo Lotto és még sokan mások, számtalan idézet, mely sokszor terhel – mások szerint –, de mit tegyen a szerző, az esszé írója, ha egyszer azt, amit ki akar mondani, mások már megírták, és jobban? „A mindenséggel mérd magad!” – figyelmeztet József Attila. Ezt kísérli meg Gyenge Zoltán ebben az összegző, remek munkában. Végre kimondatott, hogy „maga a művészet sem más, mint a szenvedés egyik formája, az alkotás kínja...” Mindjárt mellé tehetjük: Mi is a pokol? Dosztojevszkij szerint a szeretetlenség kínja. Micsoda átfedés! Szép, alapos, pontos esszé. Nem föltétlenül diszciplína, de oda se neki. Aki érti a metafizikát, annak bizonyos ontológiai tételek, szentenciák axiómákká tudnak növekedni.

Két apró kiigazítást azért tennék. Goya közismert rajzán ember dől valami asztalfélére, arca nem látszik. Mögötte valódi szörnyek: denevérformájúak, emberarcot viselők vigyorognak, röpködnek. Nem tudom, ki fordította le a címét, de nem az, mit mindenki kívülről fúj: „Az ész álma szörnyeket szül”. Van, ahol „teremt”. Hát nem. A valódi mondat így hangzik: „Ha alszik az értelem, előjönnek a szörnyek”. Így mindjárt értelmes magyar mondatot kapunk, míg az előző semmiről sem ad információt. „…ha halál nem lenne, akkor filozófia sem lenne”. Igaz. „Ha halál nem lenne, akkor művészet sem lenne” – teszi hozzá Gyenge Zoltán. Telibe talált. Kosztolányi fogalmazott ugyanígy. Annak kapcsán, hogy nem hittek neki. Hogy minden mondata gyökerével a sírokba nyúlik. Hogy a halál présében jön létre a műalkotás. Lám – mert a szerző nem idézte Kosztolányit, hanem maga találta ki ugyanazt – ilyen fölfoghatatlan, metafizikai áramkörökön üzennek egymásnak korok és emberek.

A szerző további cikkei

LXV. évfolyam, 7. szám, 2021. február 19.
LXIV. évfolyam, 37. szám, 2020. szeptember 11.
LXIII. évfolyam, 39. szám, 2019. szeptember 27.
Élet és Irodalom 2024