KI HAGYJA ABBA?

„Egyben itt kérdezném meg a baloldali véleményformálóktól: hogyan látják, mikor jött el az ideje annak, hogy végre elfelejtsék az elnök bőrszínének állandó felemlegetését? Csak kérdezem, no of­fense” – írja Seres László a HVG-ben, abban a cikkében, amelyben az amerikai jövő emberének nevezi Paul Ryan republikánus alelnökjelöltet. Mivel mérhetetlen hiúságomban szeretek azzal kérkedni, hogy a megszólított baloldali véleményformálókhoz tartozom, ezúton válaszolnék a szónoki kérdésre, szintén no offense: valószínűleg akkor jön el ennek az ideje, ha majd az amerikai jobboldal megannyi hangadója felhagy a Fehér Házban lakó „marxista kenyai” emlegetésével. S ha majd a Romney-kampányban szerepet játszó John Sununu egykori elnöki stábfőnök a tévében nem mond olyasmit, hogy ha ránéz az ember Colin Powellre (exkülügyminiszter, szintén fekete) „eltűnődik azon, vajon politikai megfontolásból támogatja-e Obamát, avagy netán kissé más oka van rá?”. S a riporter rákérdezésére már nem is kertel: miért is ne volna Powell büszke arra, hogy valaki a saját fajtájából az Egyesült Államok elnöke, de ő (Sununu) ezt nem kifogásolja, „megtapsolom Colint, hogy kiáll mellette”. Egykor a brit alsóházban a halálbüntetés vitájában egy konzervatív honatya ekként felelt az érvre, hogy az államnak nem szabad gyilkolnia: egyetértek, de kezdjék előbb a gyilkos urak. Magam is egyetértek Seressel, nem kellene Obama fekete voltára utalgatni, de, ha szabadna kérnem, kezdjék előbb az általa ajnározott Ryan táborában.