I love you

Tökéletesen igaz van Báron Györgynek: nagy merészség kell ahhoz, hogy valaki a „Szerelem” címet adja filmjének. (Szerelmesfilm, ÉS, 2012/43., okt. 26.) Egyfelől megszámlálhatatlan a szerelmet filmre vivő rettenetesnél is rettenetesebb alkotás, másfelől Báron György felsorolása a nagyszerű kivételekről nagyon is helyénvaló. (Átfut ugyan az olvasó fejében, hogy ha a szerző kritikája címéül a „Szerelmesfilm” szót választja, vajon nem lehetett volna-e Szabó István azonos című filmjét (Szerelmesfilm) is megemlíteni, ám ez lehet pusztán ízlés kérdése is.)

Hanem Báron György kritikájában azt is megemlíti, hogy a hollywoodi tömegfilmek „leghamisabb mondata mindig a legváratlanabb percben, reggeli elköszönéskor vagy a telefonbeszélgetés végén elrebegett I love you”. Kétségtelen, alig akad magyar néző, aki a „Szia, szeretlek!” mondatban ne érezne mély hamisságot.

Csakhogy Amerikában férfiak, nők (férjek, feleségek, szeretők), gyerekek, egymásnak, sőt, még a kutyának is naponta többször valóban elrebegik, hogy „I love you”. Vegyük a „God bless you” kifejezést, amelyet szintén zavarónak találnánk, ha nem lenne magyar megfelelője, az „isten áldjon”. Magyar megfelelés híján az „isten áldjon” is iszonyú hamis és zavaró lenne. Az „I love you” kifejezést is a pontos megfelelés híján tartjuk hamisnak, miközben az amerikai néző fel sem kapja rá a fejét.

Nincs tehát semmi baj az „I love you”-val, a fordítással van baj. A film fordítója követ el súlyos hibát, amikor az „I love you”-t úgy fordítja, hogy „szeretlek”. Mert ugyan az angol kifejezés szótári megfelelője valóban a „szeretlek”, de a fordító akkor jár el helyesen, ha az adott élethelyzetben bevett legközelebbi tartalmú kifejezést választja.

A magyar férj és a magyar feleség, valamint a gyerek úgy búcsúzik egymástól a reggeli elköszönéskor és a telefonbeszélgetés végén, hogy „csók” vagy „puszi”. Az amerikai filmek esetében a fordítás akkor felelne meg a legteljesebben az eredeti angol „I love you”-nak, ha azt „csók”-ra vagy „puszi”-ra fordítanák, és ez esetben a magyar szöveg a magyar mozinéző fülének sem csengene olyan átkozottul hamisnak.

Ám ennél sokkal fontosabb, hogy Báron György kiváló kritikája felkeltette az érdeklődésemet Michael Haneke Szerelem című filmje iránt. Feleségemmel, akit ezúton is csókolok, mindenképpen meg fogjuk nézni.