A többség nem minden

VISSZHANG - LVI. évfolyam, 42. szám, 2012. október 19.

Kis János kitűnő dolgozata (Az 1989-es alkotmánytól a 2011-es Alaptörvényig, ÉS, 2012/41., okt. 12.) hiányolja többek között az alkotmányos partnerséget a magyar jobb- és baloldali pártok között. Szeretnék emlékeztetni rá, hogy az 1994-es választásokon hatalomra került MSZP–SZDSZ-koalíció alkotmányozó többséggel rendelkezett. A pártszövetség, illetve az akkori kormányzat azonban messzemenő önmérsékletet tanúsított; nem csupán nem fogtak alkotmányozásba, de négyötödös többséghez kötötték az ehhez szükséges konszenzust. Az elemzők általában egyetértenek azzal, hogy önmérsékletük annak következménye volt, hogy a rendszerváltás óta mindössze néhány év telt el. Én azonban úgy látom, hogy az MSZP már akkor távolabb került legrosszabb hagyományaitól, állampárti múltjától (egyszóval ideo­lógiai tablójától), mint most a Fidesz horthysta gyökereitől. Ezt jól jelzi, hogy a négyötödös konszenzuskényszert éppenséggel a fideszes törvényhozási többség törölte el rögtön a legutóbbi kormányváltás után.

Ha már a szerző az amerikai ihletésre született japán alkotmányról említést tett: amikor rögzítették, hogy a tennó többé nem isten, sok japán alattvaló a szertartásos öngyilkosságba menekült. Vagyunk egypáran az országban, akik a sok szempontból retrográd Alaptörvény hatálybalépésekor hasonló késztetést éreztünk.

A szerző további cikkei

LXVI. évfolyam, 48. szám, 2022. december 2.
LXVI. évfolyam, 46. szám, 2022. november 18.
LXVI. évfolyam, 32. szám, 2022. augusztus 12.
Élet és Irodalom 2023