TRÉFÁS

Lekezelően ír a jobboldali publicista a Magyar Hírlapban a republikánus elnökjelöltről, akinek beszéde a pártkonvención dehogyis volt spontán és kiszámíthatatlan. „Nem tréfálok: láthatóan szóról szóra bemagolta negyvenperces szövegét”. Ennek a – legyen – tréfának utoljára három évtizede dőltek be a londoni parlamentben és a bonni Bundestagban, ahol Reagan elnök papír nélkül szónokolt, és azt hitték, exszínészként tényleg bemagolta. Azóta már Európában is ismerik, sőt sok politikus itt is alkalmazza a ravasz súgógépet, amely két üveglap a szónoki emelvényen, azon ugyanúgy fut a szöveg, mint a tévébemondókra néző kamerában. Vagyis nem magolni kell, hanem megtanulni e gépről olvasva látszólag szabadon beszélni (és mintha hol erre, hol arra fordulna a közönség, ám valójában a kottaállványon lévő, a tévénézők által nem észlelt üveglap felé). Egy amerikai elnökjelölt nem is merné az annyira kritikus konvencióbeszédét „fejből” elmondani, hiszen annak minden szavát – választási programját – patikamérlegen porciózza ki tanácsadóival. Merthogy tényleg nem tréfadolog.