KÖNYVKRITIKA - EX LIBRIS - LVI. évfolyam, 35. szám, 2012. augusztus 31.
Azt, hogy a színház egykor a vallási élet része volt, akár úgy is mondhatnánk, hogy a vallás egykor a színház része volt, bár a két állítás homlokegyenest ellentmond egymásnak. Hisz az utóbbi a művészet szekularizációját annak autonómiájából eredezteti, míg az előbbi a vallás primátusára helyezi a hangsúlyt. Így vagyunk a rituális színház múlt századi reneszánszával is, amely jól mutatja, hogy a színházi alkotókban évszázadok múltán is ott a vágy, hogy megleljék ama hajdan létezett Theatrum Mundi ma lehetséges változatát, igaz, nem annyira a vallásos eszmeiség feltámasztása, inkább a jelenlét intenzitása és a néző szellemi aktivitása miatt, amely szemükben az eltűnt „szakrális színház” irigylésre méltó vonása. Természetesen ez az állítás is megfordítható, amit
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
