Babarczy zsidói

Babarczy Eszter eszmefuttatásának (Zsidók pedig vannak, ÉS, 2012/32., aug. 10.) példái, hasonlatai és következtetései valahol a Magyar Hírlap és a Heti Válasz közötti színvonalon mozognak.

Azt, amit Bojtár Endre „a növekvő antiszemitizmus állomásaiként” nevez meg, Antallt és Csoórit idézve, Babarczy „visszanézve érdektelennek és ártalmatlannak” tartja. Szerinte az antiszemitizmust „az SZDSZ és az MSZP közé kifeszített antifasiszta koalíció” emelte be a fontos politikai témák közé.

Nem a jobboldal, hanem a liberálisok és az MSZP felelősek tehát az antiszemitizmusért.

Babarczy „történelmietlennek” nevezi, ha „a Horthy-korszak zsidóellenes indulatait a magyar holokauszt felől értelmezzük”. Pozitívan értékeli Horthyt Friedrich Eberttel szemben, majd a numerus clausust összehasonlítja az antiszemita megkülönböztetéssel az amerikai egyetemeken.

Az úgynevezett Romsics-vitában a galamus.hu-n és az ÉS-ben különböző véleményeket lehetett olvasni, de Babarczy cikke, aki arra hivatkozik, hogy az ilyenfajta „történettudományt” egy amerikai egyetemen tanulta, minden határon túl megy. A magyar holokauszt nem egy közlekedési baleset volt, és ez a hang 560 ezer Auschwitzban, a Duna-parton, Ukrajnában a magyar kormány és a magyar közigazgatás segítségével meggyilkolt zsidó – köztük Szerb Antal és Radnóti Miklós, Halász Gábor és Mónus Illés – emlékét mocskolja be. A magyarság és a zsidóság közös tragédiájával még hatvannyolc év után sem szabad felületes nyegleséggel foglalkozni.

Babarczy fő üzenete: a magyar politikából akkor tűnik el az antiszemitizmus, ha a zsidók elhallgatnak, és a baloldal elfogadja a Fidesz és Babarczy Eszter vonalát. Ezt nevezte annak idején Weimarról szólva Fritz Stern, a német-amerikai történész „a finom hallgatás”-nak. Az amerikai egyetem után ajánlanék egy posztgraduális kurzust a szerzőnek Deák Istvánnál, Charles Gatinál vagy Randolph Brahamnél (ha nincs elég dollárja, akkor Komoróczy Gézánál Budapesten).

(A szerző az Antisemitism without Jews (1972) szerzője)