Viszonválasz Schilling Árpádnak

Magára vessen, aki azt írja, hogy a szakmaiságról „egy megveszekedett szót sem hallani”. Lehet hallani. Lehetett 2007-ben, 1990-ben vagy 1965-ben is (Koltai Tamás: Tűnődés a színház kulcsáról, Új Írás, 1965/12.). Néhány güzü évtizedek óta makacsul hajtogatja ugyanazt – egy negyvenhét éves cikk nem avult el –, látható, milyen eredménnyel. Mindenki csak magát hallja, másoktól azt hallja meg, amit akar, leginkább semmit. „Azoknak, akiknek az lett volna a dolguk, hogy számon kérjék a szakmát”, ennek elmulasztása ugyanúgy nem okoz lelkifurdalást, mint a szakmai ügyekben rendszeresen ágáló szaksajtó iránti közömbösség. A közömbösök körébe a számonkérés elmaradása miatt füstölgők is beletartoznak. Csak ne kelljen észrevenni, hogy küszködik itt – a létfenntartás határán – egy európai összehasonlításban egyedülállóan megvetett kritikai tükör, amely tényeket tár föl, elemez, „utópiákat” gyárt.

A szorosan vett jelenből hozom a példákat. A Színház című folyóirat júliusi száma közölte a szakértő Szabó István számokkal adatolt tanulmányát a színházak pénzügyi kálváriatörténetéről 2008 és 2012 között (amelyből Schilling Árpád választ kaphat arra a kérdésére is, milyen – más színházak rovására folytatott – pénzügyi trükközés tesz ma alkalmassá egy vidéki színigazgatót „egy államilag finanszírozott intézmény szakszerű vezetésére”). Az augusztusi számban Dragan Klaić Vezetés, igazgatás és kultúrpolitika című könyvfejezete többek között kelet-európai példákon igazolja egyik fontos tételét: „A közszínházat nem stabilizálhatja semmiféle színházi törvény – sőt, az ilyen törvények gyakorlatilag fölöslegesek.” Ugyanebben a számban Erős Balázs, Goda Gábor és Pintér Béla kéri számon a függetlenek nevében az állami színházirányítás anomáliáit, a szeptemberi számban majd Herczeg Tamás, Gáspár Anna és Kulcsár Viktória folytatja, októberre pedig Bodó Viktor és Schilling Árpád véleményét várjuk.

Nem csak Schilling Árpád „teszi a dolgát”. Írjuk az utópiát, még ha jelenleg a negatív utópia valósul is meg. És még nem vagyunk a végén.