Antiszemita-e?

VISSZHANG - LVI. évfolyam, 32. szám, 2012. augusztus 10.

Fogalmam sincs, de – persze – nem is tartozik rám. Nem barátom vagy ismerősöm, sohasem láttam, nem találkoztam vele sehol. Nincs semmi közöm Romsics Ignác magánemberhez.

Hogy történészként, közszereplőként antiszemita-e, azzal kapcsolatban e kérdést tárgyazó vitairata számomra meggyőző: nem. Csak éppen azt a(z el)hárítást látszik jellemzően képviselni, ami az egész magyar valóságot mélyen áthatja, most és mind ez idáig, megalapozva egy újabb jövőbeni magyar katasztrófát. (Gondolom, ezt nevezi érzéketlenségnek György Péter. [Magyar Narancs, 2012. júl. 12.])

Nemcsak Horthy „billegő” megítélése – egészségbiztosítás, nyolcórás munkanap, népiskolák (ebben a korban egyébként evidens lépések a „művelt nyugaton”) stb. kontra hatszázezer magyar zsidó kiirtása (nota bene: a rendszernyitó fehérterror!) –, hanem a sokunk által megélt és megvetett, ócska diktátor Kádár Jánossal való párhuzamba állítása is ezt mutatja.

Az egyetlen érv, amely bevallottan elgondolkodtatja, hogy a Magyar sorsfordulók 1920–1989 című kötetéből – miután sohasem foglalkozott a témával, nem voltak jegyzetei, vázlatai, nyilatkozatai – kimaradt a holokauszt. Maga is úgy látja, ezt talán a jövőben, valamilyen formában korrigálnia kell.

Romsics bebizonyítja, hogy minden említett esetben indokoltan és történészi szakszerűséggel, a szakmai szabályok és a tudományos etikai elvárások figyelembevételével hivatkozott szereplőinek zsidó származására. Arról nem tudunk meg semmit, mi lehet az oka, hogy XX. századdal foglalkozó történészként, aki tisztában van a zsidó származás sorsfordító történeti jelentőségével, hogyan kerülhette el figyelmét, érdeklődését a holokauszt, annak fel (nem)dolgozása, és ennek a magyar történelemre, „társadalomfejlődésre” gyakorolt hatása.

Romsics akadémikus abban bízik, hogy vitapartnerei, meggyanúsítói, rágalmazói belátják tévedéseiket, és talán még bocsánatot is kérnek tőle.

Én pedig – privátim – abban reménykedem, hogy ez a lángot vetett parázs nem hagyja majd nyugodni őt a továbbiakban, s alkalmat teremt rá, hogy szembenézzen azzal a mély és fájdalmas elfojtással, amelyet néhányan – ha nem is elfogulatlanul okadatolva – érzékelni véltek a munkáiban. Holott nem ott van.

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 1. szám, 2024. január 5.
LXVII. évfolyam, 36. szám, 2023. szeptember 8.
LXVI. évfolyam, 39. szám, 2022. szeptember 30.
Élet és Irodalom 2024