Brutusra már nem haragszunk

Ha egy franciát vagy hollandot megkérdezünk, miért jó franciának vagy hollandnak lenni, akkor azt feleli, hogy „nézd meg a házam, az autóm, ahogyan élek... és ne kérdezz butaságokat!” Egy magyar azonban – némi túlzással – válaszként sorolni kezdi a büszkeségre okot adó nemzeti hősöket. Mert a jelen – kissé leegyszerűsítve – számos honfitársunk számára nem teszi nyilvánvalóan értékessé a nemzethez tartozást, ezért kap hangsúlyosan kompenzáló, vigasztaló, lelkierőt adó szerepet a mitikussá szépített múlt. A történelem így sokszor válik közüggyé, olyan témává, mint a mindennapi élet nagy kérdései – ezért szobrokról vagy temetésekről hasonló indulattal vitatkozunk, mint az adókról, a nyugdíjakról vagy az egészségügyi ellátásról – mondja Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, akit a történelmi legendák, a nemzeti múltat megszépítő mítoszok iránt napjainkban mutatkozó egyre erősebb igény, megnövekedett „szükséglet” okáról és a népszerű történelmi mítoszok természetéről kérdeztük.