NEPTUN SZIGONYA

A felsőoktatási intézmények tanulmányi és pénzügyi adminisztrációját végző Egységes Tanulmányi (Neptun) Rendszert sokan szidják a tanulmányi és vizsgaidőszakokban. Úgy működik, hogy a hallgatók a szabályos beiratkozás után a rendszertől kapott érvényes kóddal jelentkezhetnek a kiválasztott kurzusokra, vizsgákra, szakmai gyakorlatra. A megszerzett érdemjegyeket az arra felhatalmazott és érvényes kóddal rendelkező oktatók rögzítik a rendszerben – egy megadott időkereten belül. A rendszer gépiesen tartja magát a határidőkhöz, létszámkeretekhez. Kíméletlenül elutasítja a létszám fölöttieket és a későn észbekapókat. Ha egyszerre túl sokan ostromolják, látványosan összeomlik, és őrületbe kergeti a tanulmányi osztályok dolgozóit.

Az elektronikus rendszer minden nehézkessége és sérülékenysége ellenére jóval áttekinthetőbbé teszi a tanulmányi utakat. A Neptun a maga gépi biztonsági korlátaival megakadályozza a száz ötöst egy ültő helyében beíró tanár gavallériáját, a pityergő hallgatónőnek a keményszívű kolléga helyett jelest beíró tanszéki mentőangyal karitatív akcióját. A rendszer a személyes kóddal visszakereshetővé teszi az adatot beíró személyét és a beírás pontos idejét is. Aki pedig például olyan kurzus anyagából szeretne jegyet kapni, amelyre nem is jelentkezett, vagy túl sok, illetve túl kevés kurzusra jelentkezik, arra lesújt „Neptun(usz) szörnyű szigonya” (Rilke).

Most az SE Testnevelési és Sporttudományi Karán sújtott le az elektronizált tengeristen fegyvere. Kiderült ugyanis, hogy három hallgató oly módon államvizsgázott, hogy nem rendelkezett a vizsgára bocsátáshoz szükséges kreditpontok oroszlánrészével (abszolutórium). Ezeket aztán a kari dékán pótolta – az államvizsgával azonos időben – személyes kódjának használatával. A tanulmányi rendszer közokiratnak minősül, az abba való illetéktelen, szabálytalan beírást a törvény bünteti.

A botrány kirobbanása után a rendszert kézivezérléssel működtető kari dékán így indokolta eljárását a hvg.hu-nak: „Az ügy fontosságára való tekintettel, és tekintettel arra, hogy rendszeranomáliát fedeztünk fel, úgy gondoltam, hogy a dékánnak mint felelős vezetőnek kell felvállalnia a felelősséget a megoldás mikéntjéért.”

Így már világos.