Két kiegészítés

VISSZHANG - LVI. évfolyam, 28. szám, 2012. július 13.

Annak ellenére, hogy Bruck András Csak az a fontos... című cikke (ÉS, 2012/27., júl. 6.) rendkívüli pontossággal és kellő szenvedéllyel mutatja be Orbánt és rendszerét, azaz a mai Magyarországot, két fontos ponton feltétlenül kiegészítendőnek tartom.

Az első kérdés az, hogy ez már diktatúra-e, avagy még csak diktatúra felé haladó „illiberális demokrácia”? Bruck – a cikk más helyén – maga írja, hogy Orbán azt tesz, amit akar, ám az elemzésben mégis azt mondja, ez még nem az igazi diktatúra. Valóban, terror nélkül nem „az igazi” az önkény, de attól még messze nem demokrácia, hogy (a nemzetközi helyzet hatására egyelőre) mérsékeli magát, megelégszik koncepciós perek indításával és elszámoltatási biztosok sorompóba állításával (mikroterror). A határozott állásfoglalás hiánya azért nagy baj, mert meghiúsítja az Orbán-rendszer megbuktatására irányuló (erősen kívánatos) törekvéseket.

A másik hiányosság, hogy Bruck megfeledkezik a cinkosokról, akik nélkül a produkció nem jöhetett volna létre, vagyis a nemzeti oligarchákról. És itt mindenekelőtt azt a bankvezért kell megemlítenünk, akinek teljes nyilvánosságot kapott az a telefonbeszélgetése, amelynek során (főbenjáró bűncselekményként) durván belenyúlt a pártpolitikába! De (sokan) mások is beálltak a sorba. Dicsértessenek!

A szerző további cikkei

LXIV. évfolyam, 35. szám, 2020. augusztus 28.
LXIV. évfolyam, 34. szám, 2020. augusztus 19.
LXIV. évfolyam, 23. szám, 2020. június 5.
Élet és Irodalom 2020