MAGYAR MESÉK

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy I. Fülkefornak hivatalos papírgya lett arrúl, hogy a magyar út áperté sikeres, dátum, aláírás. Naná, hogy a magyarokval nagy terve vót a kerálnak! Európa legversenyképesebb gazdasági rendszere akart vón lenni, mire jó esélye támatt a történelmi tettű, illiberális Matolcsy kolegával az élen. Penig beh mélyrűl indult Mária országa! Két bő esztendeje még a szakadék szélin állott, mikó a fülkefori nép a kétharmadgyáná fogval úgy kiablakonbólintotta a nemzetire rontó balliberálokot, mint a macskaszaharint. Azok meg bosszúbúl reaestek a mondott népre, mer olan spektákúl hely vót a magyaroké, hogy nemcsak fönn vót a nép, de lenn es. Ebbül az esésbűl löttek a rokkantak, a szocikébúl, na. De ám több százezren vótak az idők során, mer adták alájok a lovat a nemzetközi körök, és ügön megérte fogyatékval élni a korengedmény csecsin, s ollan jó karba, maj kicsattantak a kerekesszékbűl. Mán akadálymentesítve es vótak, küs híjján több lett a rámpa, mint a böcsületes magyar lépcső, s még a budapesti metróba es lejutottak ókor-ókor. Hogy ez megvót az ablakval, I. Fülkefor száznyócvan fokba elrükvercolt a szakadék szélirűl, oszt padlógázval megújétotta az alkotmányt, a fősőközéposztályt, a pálinkafőzést, s hogy kedvezményes deákmikrohitel segítségivel végre szegény gyerek es bé tudott lépőt venni a Margitszigetre. De a rokkantakval nem bírt, nem vót a műlábon fogás. Se föl nem gyógyultak, se le. Vitték a pízt, az csak rehab vót a tortán, ha valamék nyikfic nem szimulált. Akkó a kerál, ki együtt kormánzott a népvel, mer szenvedélyesen érdekölte a más vélemény, főtette a kérdést: vannak, akik úgy gon­dújják, hogy ön, tisztőtt nép, feleljen, akar-e fogyatékval és/vagy fél lábval élni. Az meg nem akart! Majd a posta el nem durrant a négyszázezer csattanós válaszlevéltűl, annyira nem. Hát erre mán csak tenni köllött valamit, ha eccő a nép cokit mondott a rokkantság intézményire, ami eddigelé a korrupció eggyik, ha nem eggyetlen melegágya vót a magyarok fődjin! Bezon, át köllötött bogarászni a természettudomány górcsövivel, hogy nem több láb-e az a kevesebb, nem-e limuzin a kerekesszék, horribile terepjáró, mer ilyen es vót az úri tatárok alatt, nem eggy. Ki köllött mondani: vagy eddig és ne tovább vagy keljenek föl és járjanak! Közmunkára, ha más nincs, s éljenek a 28 ezerbűl, mint a többi magahibájábúli lúzeráns. Mer a munka világánál a humánum ereje teszi az erő humánumát, nem fordétva, s inkább hulljék nehány határeseti jogosult forgácsa, mint ússza meg eggy visszaélönc es, mer az erkölcs nem vót pénzkérdés a Kárpátok alatt, hon éltek, amíg a nemmegszorétás oltárán meg nem haltak.