Magyar hírnév

VISSZHANG - LVI. évfolyam, 26. szám, 2012. június 29.

Kasselben június 8-án megnyílt a 13. Documenta, a világ legjelentősebb képzőművészeti seregszemléje. Az első Documentát 1955-ben rendezték, az utóbbi négy évtizedben ötévente került rá sor. Idén 180 kiállító művész (és rajtuk kívül több mint 100 elméleti szakember, kurátor stb.) kapott meghívást, munkái­kat az előzetes becslések szerint száz nap alatt 750 000 ember fogja látni. Sokféleképpen lehet számolni, hány magyar résztvevője volt az eddigi Documentáknak, voltak magyar származásúak, akik fő helyet kaptak, és voltak itthon alkotók, akik a kísérőprogramba kerültek be, de a kiállítók hivatalos listáján az elmúlt 57 évre visszatekintve egyetlen magyar művész található, Sugár János 1992-ben volt jelen Kasselben. Előtte, utána senki. Most két magyar művész, Csákány István és Csörgő Attila új művet állít ki, egy nem-művészet-művész, Szentjóby Tamás pedig régebbi alkotásaival kapott helyet, az előadók között pedig ott van Páldi Lívia, György Péter és Tamás Gáspár Miklós.

Tulajdonképpen ennyi kellett volna, egy ekkora hír. Nem lett volna muszáj nemzeti büszkeségről papolni, a nemzetközi vérkeringésbe bekapcsolt magyar művészetről áradozni, egész egyszerűen tényként lehetett volna közölni, hogy a magyar kortárs képzőművészet és a magyar kultúra néhány fontos képviselője jelen van egy világszerte kiemelt figyelemmel kísért kulturális rendezvényen, ami régebben nem volt így, ezért bizonyos értelemben mégiscsak dagadó honfiúi kebellel mondhatnánk, hogy Magyarország is felkerült a térképre. De két héten keresztül nem volt hír. A Magyar Narancs írt a megnyitó előtt egy rövid beharangozót, a művészek említése nélkül, az MTI is közzétette, hogy „több programnak magyar szereplői is lesznek, például Csákány István és Csörgő Attila képzőművészek” (ez a mondat a Magyar Nemzet oldalán valahogy már lemaradt), de sem a nagy, internetes portálok, sem a napi- és hetilapok nem közöltek cikket két héten át. A német, angol és francia, holland és lengyel stb. lapok, oldalak persze mind azonnal tudósítottak, Csákány fotogén műve majdnem mindenütt bekerült a válogatásokba, de itthon maradt a helyi hírharang: „Caravaggio ihlette magyar festő kiállítása nyílik Máltán” vagy „Elhunyt LeRoy Neiman, a sport festője” – így szólnak mostanában a kultúra.hu címsorai.

A szaklapok az elkövetkező hetekben nyilván közlik majd szakcikkeiket, a blogírók, ha a nyáron eljutnak Németországba, beszámolnak majd az eseményekről, de a kultúra fontosságáról, ezen belül a kortárs képzőművészet mai magyarországi helyzetéről, helyi- és hírértékéről mindent elmond a kéthetes csönd.

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 10. szám, 2024. március 8.
LXVIII. évfolyam, 6. szám, 2024. február 9.
LXVII. évfolyam, 51–52. szám, 2023. december 21.
Élet és Irodalom 2024