PI LIN, PI KUNG
PÁRATLAN OLDAL - LVI. évfolyam, 25. szám, 2012. június 22.Valahol, valamikor leírtam: a gépezet forog, csak azt nem tudni, mikor állnak meg a fogaskerekei. Sokan azt hiszik, hogy a csókakői „performanszot” nem lehet felülmúlni. Tévedés. Az újjáélesztett Horthy-kultusz legszebb állomásán már hetek óta túlvagyunk. Ez volt az a bizonyos emléktábla-avatás a debreceni református gimnázium falán. A tiltakozók hangját, az MSZP-s politikus beszédét kivezényelt diákok harsány éneke nyomta el. Egy videó megőrizte e 14–18 éves fiatalok válaszait arra a kérdésre, tudják-e, ki volt Horthy Miklós. Egyikük se tudta, fogalmuk se volt róla. Viszont valamennyien engedelmeskedtek a parancsnak, hogy a tiltakozókkal szemben vegyék védelmükbe az általuk még könyvekből sem ismert néhai kormányzót.
Bő 35 évvel ezelőtt a „nagy proletár kulturális forradalom” végnapjait élő Kínában elvittek engem és a feleségemet egy óvodába. Akkortájt éppen az ügyeletes őrület, a „Lin Piao és Konfuciusz bírálatát” célzó ideológiai kampány folyt. S bizonyítandó mielőttünk – és néhány más újságíró előtt –, hogy ebben a kampányban AZ EGÉSZ KÍNAI NÉP részt vesz, az óvó néni felállította padjaikból a kicsiket, akik harsány hangon rázendítettek: „pi Lin, pi Kung”! Azaz: bíráljuk Lin (Piaót) és Kung (mestert) – Mao árulóvá lett hadügyminiszterét és az ókori bölcselőt. Igen, ezt 4-6 éves, vörös nyakkendős óvódások tették parancsra. Találják ki, mennyit tudhattak „bírálatuk” tárgyairól, az árukapcsolásról meg pláne.
Mi azonban tudjuk – ha mástól nem, miniszterelnökünktől –, hogy Európában „keleti szél fúj”. Úgy fest, Magyarországon már viharosan.
