Visszhang a visszhangra
VISSZHANG - LVI. évfolyam, 21. szám, 2012. május 25.Verebes István „színházi embernek” szereti tartani magát. Mi is akként szeretjük, pontosabban csak akként szeretjük. Mert civil szerepben nem (mindig) jó. A „független értelmiségi” szerepében például megbukott, még ha hosszú évekig játszta is a (körme szakadtáig védelmezett, sok más mellett miatta is rémálom-színvonalúvá züllött) szezon végi Napkeltében. Ezúttal Vásárhelyi Máriát kárhoztatja, amiért ragaszkodik a demokraták milliószor igazolódott vastörvényéhez, és tagadja a párbeszéd szükségességét és lehetőségét a különféle (aktuálisan a neonáci) szélsőségesekkel (A másik oldal, ÉS, 2012/20., máj. 18.). Felhívom Verebes polgártárs figyelmét a „párbeszéd” (dialógus) kifejezésre. Arra nincs mód! Természetesen az ő szólásuk is szabad, a saját fórumaikon. Tisztességes polgár viszont náluk nem szólalhat meg. Ha ezt nem értjük, a szélsőségesek sohasem kerülnek a helyükre. És az ő helyük a margón kívül van.