MAGYAR MESÉK

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a názáreti kolega nagyhetibe I. Fülkefor eligazétást adott a Washington Postnak. Ebbe áperté megmonta, a magyarok országa epp olan demokratikus, mint az USA, továbbá őalatta nincsen hatalomkoncentráció, hejszen az értékalapú (!) alaptörvény azt nem es hagyná, a sajtó szabadcságát meg egyedül a külfődi tulajdonosok veszéleztetik a hetvenöt percentjükvel, a karvalyok, hogy mást kifejezést húsvét táján ne használjon. Az újnáci beszéd meg? Hát, az mind ámerikai szerverrűl szól, fájjon tüle az ű fejök, ne mán azt es ránkkenyjék jó szokás szerént! Penig ebbe küssé tévedni teccett a kerálnak, mer ember vót maga es. Hejszen vót beszéd, ami tőzsgyökeres magyar szerverrül szólott, magába az ország házába. Hogy aztán újnáci vót-e, nem-e, érdek kérdése vót. Történt, hogy a Jobbik a húsvét igazi problematikáját a tiszaeszlári Sólymosi Eszter személyibe gondóta kifejteni. Felállt Zsolt testvér, és a párt nagyasszonyának szép terminusával szólva, nemes célja érdekibe szokatlanul erős retorikai eszközt vetett vót bé. Szívből fölóvasta, hogy Esztert, a nótáskedvű magyar kisleányt 1882-ben megölték a tuggyukkik, oszt még el se lehetett őköt ítélni a nemzetközi pénzügyi körök míján, és ez így van azolta es, szakadatlan. Hogy bántják a magyart Eszter gyilkosai. Gyarmatosíccsák, na. Egyenes, tárgyszerű beszéd vót, Előd testvér es megmonta. Vót küs taps, de a zöm hallgatott, ki azér, hogy bészakad-é a mennyezet, ki azér, mer maga es el szokott gondókodni a zörgő harasztrú. Egyedül Fónagy államtitkár végeszte a dógát, s monta meg, hogy evvel oda tette magát a Jobbik, ahová sokan gondulják leendeni. De enné nem ügön vót tovább menve. Azér se, mer a balódal vót az oka ennek es, megmonta Kósa alkerál. Annyi farkast küáltott a sok nemongyukki, hogy az öregisten se ösmeri ki mán magát az eltévedt bárányok közt. Meg azér a szónak csak súlya van! Hogy a tisztőtt újnácikat a tisztőtt kormány néven nevezze, ahhó mégescsak több köll enné! Tán majd jövőre, ha a csoportos megdunáztatás retorikai eszköze kerül sorra tréfás bemutatóval a Szálasi-tévé kameráji előtt. Mér es ne?! Hát mán az elme gépkarabélyát se szabad csattogtatni a Kárpátok alatt? Mi van abba? Bármibe mi van, ha eccő megtehetik, meg es teszik, hejszen lassan ők lesznek a mérleg mocskos, ordas nyelve a kerál tátott retorikájába! Ha nagyon főmérgelődnek, megen lekirándúlnak véderehősködni, cigánt zavarászni Gyöngyöspatára, há kinek jó az a szebb jövőn küel? A karantént a főháborodást és hasonlókot meg kenyjék a hajukra, akiket illet, amíg meg nem halnak, ha addig élnek es.