Janus-arcú társadalom

Magyarországnak csak szimbólumai vannak, ez identitástudat nélkül veszélyes. A szimbólum csak identitással együtt működik, anélkül Janus-arcú kurzusfüggő minden. Egyetlenegy megoldás lenne, az Aranyketrec. Erre az EU nemzeti politikája lenne alkalmas, de Magyarország nem képes szembenézni a nem létező, kötelezően felépítendő identitástudat feladatával.

A Kossuth tér szimbólum, akárcsak a jelen kurzus minden lépése és történelmietlen történelemszemlélete. Szimbólum az ügynöktörvény, szimbólum Károlyi, szimbólum id. Schiffer Pál többszöri meghurcolása. Minden szimbolikus és amőbamozgásával fékezhetetlen. Ellenállni a szimbólumok eltakarításának szintén szimbólum, reménytelen. Újabbak felállítása kiszámíthatatlan, erőszakos, ostoba.

Az 1944 előtti korszak itt van, a mindennapokban, az oktatásban, a gyűlöletben. A Kossuth-tér átalakítása és a szimbolikus megjelenítések a kurzus mérhetetlen gyűlöletére utaló jelek kell hogy legyenek. Senki sincs biztonságban, még a kurzus képviselői sem. Mi lenne, ha minden egyes képviselő nagyapját/rokonságát megvizsgálná a beteg aggyal működő elszámoltatás? Mi derülne ki eme észjárás és módszer során? Belegondolni is borzalom, hányan tettek olyat 1944. március 19-e előtt, amely szégyene és gyalázata volt az országnak, Budapest-, vidék-, faluszerte, nemzetközi téren! Elhagyott zsidó lakások, a még hintázó bölcsők, üres kiságyak, a meleg ebéd és a magyar szomszédok beköltözése, kamenyec-podolszki vonatok feltöltése és küldése, munkaszolgálatosok élete, amennyiben a semmibe tértek vissza. Aki ebben ártatlan, az felteheti a kezét. Kinek van itt joga elszámoltatni egyáltalán? Károlyi, József Attila, utcanevek, terek eltörlése csak a felszín. Wass Albert szobrainak száma folyamatosan nő. Elszoktunk az utóbbi 30-35 évben a szimbolikus politizálástól, elszámoltatástól. Ezt le kell szögezni, ez tény.

Hogy jön ide az Európai Unió mint az Aranyketrec pszichiátere? Nem gondolkodik szimbólumokban, szabad kezet ad, de követeli az európai identitástudatot.

Ez az, amihez nincs alapanyag, se tégla, sem vályog, sem föld, se levegő, sem múlt itthon. Európa megteremtette a kontinens szellemi elitjét, és otthont adott az addig felhalmozódott tudás rendszeres feldolgozásának és szintézisének. Most mindez itthon belefullad a szimbólumok és identitáskeresés zavaros mocsarába. Belefulladnak, elmerülnek és vége. Hogyan érti meg az atomkalandot az, aki nem tudja, mikor volt a numerus clausus, hogyan érti meg Szilárd Leót, aki a Tanácsköztársaság leverését követően többedmagával a Horthy-rendszer elől 1920-ban elment? Hogyan érti meg Szenes Hannát, aki 1939-ben hagyta el az országot, majd 1944 novemberében kínzások után agyonlőtték itt, a szimbólumok törzshelyén, a Margit körúton. A kurzus szimbólumainak tervezői számára ez lenne múltunk? Hogyan érthető 1944. március 19-e és október 15-e, hiszen ezek következmények. A tények nem igényelnek hosszas tanulmányozást.

Az identitás hiánya súlyos betegség, így a szimbólumok kártékonyak. Hol vannak a magyar történelem hősei? Miért tűnnek el szobrok, miért öntik le őket színes festékkel? Egyáltalán lehetnek-e hősök? Mondhatja-e valaki nyugodtan egy antifasisztára itthon, hogy hős volt? Nem.

Mégis milyen erkölcs, milyen morál és milyen gerinc az, amely itt épül gyalázatos módon segítségünkkel?