MAGYAR MESÉK

PÁRATLAN OLDAL - LVI. évfolyam, 14. szám, 2012. április 6.

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerin nagy fészekbepiszkolás készült esni, bizonyos (todományos?) körök részirül. Történt, hogy eggy virtuális uccagyerek, eggy névtelen gamat megbloggóta a kerál kabalattvalóját. Ez a nemzetközi öszvesküvés kinyútott balja avval a hírlapi kacsával gyött elő patkánlikábú, hogy az államelnök öszvelopta a küs doktori dógozatját, ha nem epp vásárúlta. Horibile anélkül, hogy a nemzeti sportember egy szál komünikét es kiadhatott vóna!! Nem vót szent semmi, se az anyáknapja, se az ártatlanság védelme. Mindenféle HVG-k, meg nónemű (!) bizoccságok azt es kicsibészkették, hunnét lött másulva a jóhiszemű férfimunka, s kimutatták fehéren-feketén, balra csálé, jobbra bakafánt. Mintha bármi kekec bizonyíték szóba gyöhetne az Elnöki Becsületvel szembe, ami ab OV sérthetetlen. De Nagyhét hétfejin leesett a magyar és nemzetközi Pilátusok csapott küs álla, schmitt rákenytek a századok, le lett mosval a gyalázat merénye magosrul. A SOTE áldozata a keráltól az isten áldását kérvel úgyszólván azonnal lemondott, ellentétbe a Kövér László balján még mindég derenducázó komonista bitangokval parlamenten bévül és küel. Nagy pillanata vót ez a nemzeti magyarságnak, plágiumon kapott elnöke a közpolitikai moralitás ollyan fokára hágott, hogy valami csuda. Megmondotta, ha mán a nemzet egységit nem testesítheti meg, ha megoszt, ahelett, hogy szorozna, ű félreáll és szerzői jogát bíróság keretibe, vótelnökként fogja megvédeni titkárságval, sofőrvel full. Szép beszéd vót, eccerre tisztázó és viszont. Méltó a fülkérökhő, kiknek kebelibe motorként dobogott vót e jellemférfiú. De hálás es vót a kerálpárt, felállott, oszt ollyan spontán vastapsra fakatt e mártirijom felett, hogy a Rákosi Mátyás kerál szelleme es majd elhánta magát az ország házába. Kósa Lajos a Rétvári Bence vállán igenyessen zokogott, hogy ecce homo, vazeg, végre valaki példát mutat a kalászvegasz magyar vidéknek moralitásbú. Hullott a súlyos férfikönny, csak üdő kérdése vót, mikor lessz bronz belüle, meg uccatábla s becsületrend. Hejszen valahogy csak ki köll fejezni a nemzeti hálát az Erény erányába. Húsvétra Kerényi Imre mán ki es írathassa a pályázatot az első hat lovasszoborra, Pünkösdre Schmitt-tér lehet a Dísz tér, Schmitt-rend a becsületrend, kis üres mezővel a véseten a hamarossy phd-nek. Eppen mintha le se mondott vóna, nem es vóna vége, el se futott vóna véle.

A szerző további cikkei

LVIII. évfolyam, 15. szám, 2014. április 11.
LVIII. évfolyam, 14. szám, 2014. április 4.
LVIII. évfolyam, 13. szám, 2014. március 28.
Élet és Irodalom 2024