Nyelvvizsga

VISSZHANG - LVI. évfolyam, 14. szám, 2012. április 6.

Teljes joggal érvel Bonifert Mária a nyelvtudás szükségessége mellett (Diplomások nyelvvizsga nélkül, ÉS, 2012/13., márc. 30.). Legalább az angol – tetszik vagy sem, az elmúlt és a következő évszázadban a nemzetközi kommunikáció fő nyelve – ismerete nélkül nemcsak a szakirodalom, de a világ hétköznapi eseményei sem követhetőek. Egy szempontot azonban Bonifert mellőz. Az egyéb tudások tekintetében többé-kevésbé megszolgált, elheverő diplomák fele nem nyelvvizsga, hanem második nyelvvizsga hiányában szunnyad a dékáni hivatalok számítógépeinek memóriájában.

A második nyelvvizsga előírásával éppen az angolszász kultúra hegemóniája elleni berzenkedés terhelte meg a követelményrendszert. A német nyelvismeret jót tesz a gondolkodás fegyelmének, a francia roppant árnyalt és elegáns, a gyönyörű orosz és az – úgy mondják, a képi gondolkodást is fejlesztő – kínai hatalmas népekkel nyitja meg a közvetlen kommunikáció lehetőségét, kisebb nyelvek ismerete pedig szakmai, üzleti és magánkapcsolatok, életre szóló, sikeres specializációk lehetőségét rejti. Ám lássuk be, egészen kitűnő matematikus, fizikus, mérnök, közgazdász, jól tájékozott ember lehet, aki a legáltalánosabb közvetítő nyelven közelíti meg szakmája irodalmát, és a nagyobb vagy kisebb kultúrák – az egyes ember számára befogadhatatlanul gazdag – kínálatát.

A szerző további cikkei

LXV. évfolyam, 2. szám, 2021. január 15.
LX. évfolyam, 26. szám, 2016. július 1.
LVIII. évfolyam, 38. szám, 2014. szeptember 19.
Élet és Irodalom 2024