Kornis Mihály felszólalása a Szolidaritás rendezvényén

2012. március 10-én a Kossuth téren

HÍREK -

Én nem szoktam politikai rendezvényeken fellépni, ez nem fordult elő az utóbbi húsz évben. Utoljára akkor történt velem ilyesmi, amikor még diktatúra volt.
Azért vagyok itt, mert most megint diktatúra van!
De nem hagyjuk, nem tűrjük, hogy diktatúrában éljünk! Azért jöttem, hogy az egész országgal közöljem, vannak rendkívüli pillanatok. Amikor a rendkívüli pillanatok eljönnek, akkor az embernek ki kell állnia. Rendkívüli helyzetben nem az újságot kell olvasni, ha meg akarjuk tudni, hogy mi a helyzet. Akkor nem a tévében mondják meg az igazságot.
Ilyenkor a lelkiismeretünk mondja meg az igazságot!
A józan eszünk és a szívünk együtt.
És ha a józan eszünkre és a szívünkre hallgatunk, akkor tudhatjuk, hogy Magyarországon a feje tetejére álltak a dolgok. Az a helyzet, hogy egy semmirekellő van az ország legtetején, és azok az emberek, akiknek joguk kellene, hogy legyen munkához, megélhetéshez, tisztességhez - akár világhírű alkotók vagy egyszerű nyugdíjasok -, semmibe vannak véve. Itt vagyunk ezen a letarolt téren, a nekünk szánt jövőben. Jól nézzetek körül! Ahogyan változni fog a Kossuth tér, az mutatja majd, milyen jövőt szánnak nekünk azok, akik a fejünkre ültek. Ez a hely több mÍnt száz évig a demokratikusan megválasztott magyar parlamentnek adott otthont. (Sajnos nem volt ennyi. Húsz év, ha telt itt demokráciában … K. M. március 11.) Most már látjuk, hogy a Köztársasági emlékművet akarják bontogatni, és valószínűleg József Attilát is el akarják takarítani. Ha sikerül nekik, akkor ez a rombolás emlékművé válik, mementó lesz, és az ő szégyenük marad minden időkön át.
Nagyon örültem Kónya Péter tartalmas és higgadt beszédének, de az az igazság, hogy ő adja a reményt, én pedig arról beszélek, amit igaznak érzek: baj van. BAJ VAN!
Mégpedig azért van baj, mert Magyarországból kiveszett a szolidaritás.
Szolidaritás Mozgalom van, de szolidaritás nincs.
SZOLIDARITÁS KELL A MINDENNAPOKBA! Együttérzés a nincstelenekkel, a jogfosztottakkal. Olyan rossz a helyzet, hogy ilyenkor lehet nagynak lenni. Felnőni. Helyt kell állni! Nem fegyverrel, nem erőszakkal, hanem az életünkkel. Megmondom, hogyan. Hogy igent merünk mondani, amikor belülről igent hallunk, és nemet fogunk mondani, amikor nemet kell mondanunk. Még akkor is, ha leveszik érte a fejünket.
Ma úgy látszik, hogy a hazugság erős, és ott ül a hatalomban, de csak azért, mert igazságot kever a hazugsághoz. Ez az új hatalom csak abban különbözik a radikális jobboldal régi, ismert sablonjaitól, hogy céljai megfogalmazásakor nem őszinte. Hazudni tanultak meg a kommunistáktól. Hazug hatalom a hazugságból él. Hazugság a kenyere. hazugság az itala.
Az elnyomás XX. századi kudarcából azt a tanulságot vonták le, hogy elég egy elsöprő győzelem a demokráciában ahhoz, hogy annak egyszer s mindenkorra véget vessenek, továbbá nem szükséges erőszak vagy akasztófa ahhoz, hogy a hatalmat meg is tartsák, elegendő csupán mindenkinek mindig azt hazudni, amit az éppen hallani akar. És meg kell fenyegetni a többit, hogy ha nem hazudik velük, akkor megnézheti magát.
Ne hagyjátok magatokat megfélemlíteni!
Elég a társadalmi összefogás megakadályozása – hiszik ők. De mi fogjunk össze: mától vegyünk észre minden elesettet! Mert ők azt akarják, hogy mindenki forduljon szembe mindenkivel, mindenki féltse a maga kis garasait a másiktól, miközben a saját hatalmi csoportját vasmarokkal tartja egyben a diktátor. Lássatok át ezen, és mindenki fogjon össze, aki nem abba szűk hatalmi csoportba tartozik. Mert mindnek nagyon rossz sora lesz, ha külön akar jól lenni.
Ezzel én a cselekvő hitünket állítanám szembe. Hitünket a szabadságban, önmagunkban, a tisztességünkben. Nem olyan hitet, ami a templomban borul le. Hanem a földbe taposott ember talpra állításáért boruljunk le. És álljunk fel a földbe taposott emberrel együtt! Nemcsak ezen a tüntetésen, hanem a hétköznapokban: mától kezdve mindennap, amíg újra demokrácia nem lesz.
Ezzel nagyon nagy dolgot tennénk, mi, magyarok.
Mert nekünk kell megteremtenünk Istent azok helyett, akik ebben a parlamentben elárulták őt. RÉSZVÉTRE VAN SZÜKSÉG. A részvét: részvétel. A közügyekben való részvételre van szükség. Az együttérzésetekre van szükség. Példát kell mutatnunk az országnak a bajban. Mert azok is bajban vannak, akik nem jöttek ide. Azok is bajban vannak, akik a Fideszre szavaztak. Hamarosan nagyon nagy lesz a szegénység. Lesz kinek, lesz miben segíteni. Bőven lesz miben segíteni…
Akkor majd emlékezzetek erre a rendezvényre! Arra, hogy megmondtam: MINDENKI SEGÍTSEN MINDENKINEK!
A Nobel díjas író, Albert Camus csodálatos mondatával búcsúznék, aki a francia ellenállás tagja volt: „Senkinek sem kötelessége, hogy nagy ember legyen, már az is nagyon szép, hogy ember tud lenni”. Ha tud.
Ezt üzenem Orbán Viktornak!
És ezt üzenem nektek. Maradjatok emberek!
Sziasztok.

Élet és Irodalom 2024