Apponyi – Andor

VISSZHANG - LVI. évfolyam, 9. szám, 2012. március 2.

Kíváncsi volnék, Kósa Lajos kit tart becsületesebb magyarnak: Apponyi Albertet vagy Benárd Ágostont. Közülük ugyanis csak Benárd vette a fáradságot, hogy részt vegyen 1920. június 4-én a Magyarország sorsa szempontjából létfontosságú aktuson a versailles-i Nagy-Trianon-palotában. Apponyi korábban sokat tett azért, hogy az ország megcsonkítása legalább valamivel méltányosabb legyen, de magára az aláírási ceremóniára nem ment el. Nem akarta –s vele együtt Teleki Pál és Bethlen István sem –, hogy neve örökre ott virítson a magyar történelem egyik legsötétebb lapján. A Fidesz-alelnök becsület nélküli embernek nevezte Andor László EU-biztost, amiért nem vett részt az Európai Bizottság múlt szerdai ülésén, amelyen a Bizottság javasolta 150 milliárd forintnyi felzárkóztatási támogatás elvonását Magyarországtól. (Előzmény az ÉS-ben: Széky János: Nem tudták elképzelni, 2012/8., febr. 24.a szerk.) Természetesen Andor nem Apponyi, a brüsszeli elvonási javaslat nem trianoni faktum, de a gesztus maga hasonló. Andor nem akart asszisztálni egy Magyarországot sújtó döntésben, ha már megakadályozni nem tudta, nem is tudhatta. Érdekes, saját párttársa, Kovács László is elhibázottnak mondta az EU-biztos lépését. Bár hozzátette, ha ott van, „Andor akkor sem szavazhatott volna a javaslat ellen, az uniós biztosok ugyanis nem képviselhetnek nemzeti érdeket a testületben.” Nemzeti érdeket nem, de az igazság képviseletétől talán csak nincsenek eltiltva. Márpedig ez a kettő olykor akár egybe is eshet. Vagy az lenne a szabály, hogy ha a kettő egybeesik, akkor a biztosnak kötelező az igazság ellen voksolnia, nehogy a hazája mellett kelljen? Ezt nem hiszem. Szerintem tehát Andor László helyesen cselekedett, hogy távol maradt, miközben – nyilatkozata szerint – megtette, amit tehetett: írásos hozzászólásában keményen érvelt. Gondolom, a magyar vidék fölzárkóztatását szolgáló milliárdok megmaradása érdekében, mint például párttársa, Tabajdi Csaba. Azért csak gondolom, mert később azt is nyilatkozta, hogy lényegében egyetért a szankcióval. Vagy csak elfogadja? Beletörődik?

Segítene az eligazodásban, ha Andor, mint ígérte, nyilvánosságra hozná az EB-nek elküldött hozzászólását. S ha az olyan, mint föltételezem, Kósa Lajos bocsánatot kérhetne tőle. A becsület ezt diktálná.

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 2. szám, 2024. január 12.
LXVII. évfolyam, 47. szám, 2023. november 24.
LXVII. évfolyam, 36. szám, 2023. szeptember 8.
Élet és Irodalom 2024