MAGYAR MESÉK

Egyszer volt, hol nem volt, vót eccör, hogy a gép, amit I. Fülkefor megálmodott, elkezdett forogni. Nem epp az Unijó rabláncán darvadó népgazdaságba vagy a hasonlókba, hanem az alattvalók elméjibe, e csiszolatlan gyémántba, kit csak erőst kézbe köllött tartani. Arra vót a Lojál Ignác Közszóga Egyetem! A kerál leűlt, kiszámúta, kibül hány köll az ezeréves tervhő, még rea es hagyott párat, oszt jól van, oktatáskák! Had csiporkoggyon az ifjúság! Nem olly radikális, mint ű vót negyvennyócba a Kossuth-val meg a Petrovics Sanyival, de azér ifjúság. Mit csinyájak, sóhajtotta, héroszok egyszer vótam. Na, a keretszámra reagyött a törvény, alsó es fölső es, Hoffmann Rózsát előre igazóta az élet, mer annak es megvót az annyi esze, az életnek. Mer az élni akart, addigalé, hogy, isten bocsájtsa meg, I. Fülkefor se köllött hezzá. A fülkeforság a talajgyökérig menően szárbaszökött, Kádár nagypapánk nem élt s halt hejába. A mondott agyak eleje azt es tutta, amit a kerál nem es gondót. Illetve gondót, de nem monta. Ellenbe ki lehetött következtetni. Minden stallumhó ez köllött, a magáhó való empátia. Ki NER ma, evvót a kérdés. Aszonta példának okáér a kerál szent jobbja, hogy negyvenhétezer mán jobb, mint a fele a megélhetés rögös útján. Erre aszonta a másik, höjde naná, hogy jobb! Annyirast jobb, hogy ebbű meg lehet élni annak, aki meg tud. Mer az es tudomány, meg a belügyérség es. Mire a harmadik fülkeforgalmista rátromfult, hogy mit megélni!? Még tán marad es, ha el nem issza az elkövető. De hogy hun lakik az úristen, arra egy másik fércnél maradandóbb törvény lett, arrul, mellik gyülekezet egyház, mellik nem. Ezt se a kerál monta meg, oszt méges meg lett mondva kerálmód. Hogy az kapja a státuszt, akinek mink adni kegyeskeggyük. De amelliknek a vezetője áperté uszít, hazát árul, dacára, hogy kiket vót keresztölni anno szerencséje, na, az nem lössz egyház. Vót a kiválasztottaknak eggy kis rossz érzésök, de belátták, hogy nincs máskép, mint ahogy van, s bezon, azokval es lehet szolidarétani, akik vélünk vannak idebe, nemcsak azokval, akik, ezér vagy azér odakünn. Így es tettek. Fogták a lelkiösmeretöket, oszt leterétették a törvény napos ódalán, reatelepettek, s aszonták, attúl veresedik az orcájok. Addig-addig, hogy mán télleg csak attúl veresedett, a naptúl. Így vállott vérré a fülkeforizmus a Mária országában, ahon a kurtafarku malac túr.