Az elhallgatás ára

A spanyolokat a Franco-rendszert követő bársonyos és lényegében sikeresnek nyilvánított átmenet után mostanában nem a múlt, hanem az elhúzódó gazdasági válság, az Európában példátlanul nagy, 22 százalék fölötti munkanélküliség és az egyre kilátástalanabbnak tűnő jövő foglalkoztatja. Ám ettől még időnként fel-felizzanak a ki nem beszélt történelmi konfliktusok – ezt mutatja az a példátlan jogi hajsza, amely ezekben a napokban a francoizmus, általában a diktatúrák bűneit kutató Garzon bíró ellen folyik a madridi Legfelsőbb Bíróságon. Közben a polgárháborúban vereséget szenvedett Spanyol Köztársaság szellemi és politikai örökösei továbbra is követelik a kíméletlen szembenézést a spanyol történelem tabuival, mindenekelőtt a politikai ellenfeleit mindvégig módszeresen irtó, fasiszta-náci szövetségeseivel az eszmei azonosságot büszkén vállaló francoizmussal, amely számlájára a kutatók ma 150-200 ezer polgárháború utáni kivégzést, valamint másfél millió politikai elítéltet írnak. Közéjük tartozik az erősen baloldali és „köztársaságpárti” Mirta Núñez Díaz-Balart, a madridi Complutense Egyetem társadalmi kommunikáció története tanszékének professzora, a Történelmi Emlékezet Visszaszerzésének Társasága (Asociación parala Recuperacióndela Memoria Histórica) tagja.