MAGYAR MESÉK

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a magyarok országjába lebuldózeróták, amit még le köllött a kerál-kresz életbe léptetésihő, oszt kidobóták a konszolidációt. Ütemtervbe vevendött, hogy I. Fülkefor meg Lázár János minden magyar embert bérendel egy hejre, oszt megpuszil. Aki a tisztelt bankárkarvaly fifika miján megrövidült vón, az kettőt kap, emléklapval. Ekkó mán úgynevezett baj egyátaljába nem vót, eltekéntve egy-két küsebb botlástól, meg a szakadék vártnál nehezebb szélitül. Érthető, ha a Magyar Írószövetség, a Magyar Művészeti Akadémia és a Professzorok Batthyány Köre ezertöbbszáz tagja, má nem bírta magába tartani a fölismerésit, hogy a magyar kormány nem csorbétotta másfél éven át a demokratikus alapjogokat! Má csak azér se, mer a lakosság, 1956-on trenérozódva, azokhó erőst ragaszkodott. Ez a három tekintélyes szervezet annyira a bőrin érezte a nincsbajt, hogy muszájn vót kinyilvánétsa, nem baj van itten, hanem bajkeverő, ki, legtörpébb minoritás lévire, az egész lüke Ejrópát markába tarcsa az álhíreivel meg rágalmaival. Például, hogy Magyarországon „demokrácia-deficit” van. Há hogy vóna!? Aki a mindennapokba él, s nem a Nyugat lakájkosztján, nem mond ilyet. Ellentétbe nehány balódali és neoliberális pártkötődésű, nyugaton nevet szerzett magyar értelmiségivel, íróval, filozófusval, zenészvel, sajtómunkásval, aki igenyesen külfődrű hangoztat bele a saját fészkibe, és emmá nem farok, hogy csóvájja a kutyát!!! Mer ehhő még meg es kapják a nagy nyilvánosságot. A hazájok elleni efektív uszításhó. Mán csak a nevük hiányzik, hejszen a buta nyugat nem tuggya, amit a magyar írók, művészek, tudósok nagyon es jól, hogy kik őkelmék személ szerint. Uszítók, akik álhírek és hazugságok bevetésivel, a demokrácia jelszavai mögé búva eppen a legalapvetőbb demokratikus jogtól akarják a magyart megfosztani. Attól, hogy maga ítélhessen kormányai teljesítményirűl, eredményességérűl a szavazóurnáknál. Vagyis azt akarják vad uszéttukba, hogy ne szavazzon a magyar a saját országába, hanem ellenkezőleg! De ebbűl nem esznek mer a veszélyeztető szándékok meg fognak törni a nyugati demokráciják tárgyilagos közvéleményén, akik ideje, hogy a fejükhő kapjanak, amíg nem késő, oszt keleti szél.