DÉJÀ VU

A Magyar Írószövetség Elnöksége és a Magyar Művészeti Akadémia Elnöksége pár napja nyilatkozatban biztosította a kormányt támogatásáról, és ítélte el egyes köröknek a nyugati sajtóban végzett aknamunkáját. A nyilatkozathoz a bátorságáról ismert Professzorok Batthyány Köre is csatlakozott, amely – mint tudjuk – a Köztársasági Elnököt érintő plágiumvád ügyében némaságával fejezte ki rosszallását és a tudományos élet tisztasága iránti mély elkötelezettségét.

Az embernek olyan érzése van, mintha ez a nyilatkozat egy régi-régi állásfoglalásnak volna a felfrissített változata. Az az állásfoglalás valahogy így hangozhatott:

„Mi, a magyar nép mindennapjait élő, hazánk jövőjéért önzetlenül dolgozó, az ország felvirágoztatásának minden gondját-baját vállunkon viselő kommunista meggyőződésű állampolgárok, foglalkozásunkra nézve írók, művészek, tudósok, a szellem munkásai, egyre nagyobb felháborodással olvassuk és hallgatjuk a kapitalista sajtóban egyes antikommunista köröknek a hazai demokratikus rend állítólagos hiányosságaival kapcsolatos rágalmait.

Tapasztaljuk, hogy ezeket a rosszindulatú álhíreket néhány antikommunista, nyugaton nevet szerző és szocialista hazánk iránt ellenséges magyar értelmiségi, író, zenész, sajtómunkás is hangoztatja, aki odakint nagy nyilvánosságot kap uszító tevékenységéhez.

Szükséges, hogy mi, a társadalom jelentős többségét alkotó kommunista meggyőződésű értelmiségiek is megszólaljunk, és kinyilvánítsuk azok megnyugtatására, akik a nyugati kapitalista országokban Magyarország jövőjéért aggódnak, hogy a jelenlegi munkás-paraszt kormány semmiben sem korlátozza a demokratikus alapjogokat, amelyekhez egyébként a magyar lakosság túlnyomó része maga is ragaszkodik, mint ahogyan ezt 1957. május elsején látványosan be is bizonyította...stb., stb.”

Akkor megszállt országban éltünk. De ma???