AZ EKINT INGYEN SEGÍT

(Legyenek cserélhető fejűek a köztéri szobrok, legalábbis az újak)

PÁRATLAN OLDAL - LV. évfolyam 46. szám, 2011. november 18.
Nem a lényegről beszélünk most, nem a száz frontról, ahol a nemzet gyors reagálású naszádcirkálója küzd, hanem csak a szoborhurcolásról, és erre nincs mentségünk. Hacsak az nem, hogy megkezdődött a kultúrharc szoborcsatája, ami a nemzeti együttműködés végső kiteljesedése lesz, mielőtt még lejár a lemez. Az Eötvös Károly Intézet tágas termeiben jódolgunkban azon gondolkodunk, miként lehetne a szoborfronton békésebb és olcsóbb megoldást találni. Már az is könnyebbséget jelentene, véljük, ha nem ez az örökös cipekedés lenne, közlekedés akadályozása, szoborvonulás, hevertetésük hideg és durva felületű teherautó-platókon, hanem a legegyszerűbben úgy tüntetnék el mindet, hogy közben maradnának is. Azaz csak a fejüket cserélnék ki.
A forradalmi tapasztalat eljuttatott bennünket odáig, hogy elgondoljuk, József Attila teste megkaphatja például Szájer József fejét, amint az ölébe ejtett i-Pad képernyőjén megjelenő Hitvallásra réved, és sorsába merül. Vagy, ha Szájer esetleg nem vállalja, ugyanezt Fellegivel, hasonló pózban az Advenio frekvencia-pályázatával. Károlyi arcát pedig le lehetne cserélni az ugyancsak arisztokratikus vonásokkal megáldott Pintérével, a majdnem arctalan Szabadságszoborét meg Hoffmann Rózsáéval. Ám, bármennyire ésszerű is, hiába a saját ötlet, ízlésbeli korlátaink miatt a magunk részéről egyelőre kissé idegenkedünk ettől a megoldástól.
Talán legyenek inkább a NENYI-nek, ahogy festményei, saját szobrai is, mégpedig cserélhető fejekkel. Egyfelől a rómaiak cserélhető fejű császárszobraikkal ezt is tudták régen, másfelől a magyar gyermekek hosszú idő óta legkedvesebb játékai közé tartoznak a levehető, cserélhető fejű Barbie-babák. A fókuszcsoportos vizsgálatok pedig igazolják, hogy a gyerekkori kellemes élmények felnőttkori felidézése boldoggá tesz. A barbie generációk ezért biztosan megszoknák, szeretnék a köztéren elhelyezett új idők új jeleit. A szobrokat ugyanis, ha már elkezdtük, rendszeresen cserélni kell, az erőforrások pedig kimeríthetőek, és felelősséggel tartozunk az utánunk következő generációkért is. Ráadásul a lejárt szavatosságú fejek tovább hasznosíthatóak, ha nemcsak a szeretett, de a gyűlölt személyeknek is emléket állítunk. Így a NENYI kiváló szobrászai Kerényi felkérésére megalkothatnák például a Második legnagyobb magyar, A magyar géniusz, A haza atyja, de a Gonosz adószedő, Aki a haza keblére tört bronzmását és az ezekhez tartozó első fejkészletet.
A festménykérdésen még törjük a fejünket.
A szerző további cikkei

LV. évfolyam 45. szám, 2011. november 11.
LV. évfolyam 44. szám, 2011. november 4.
Élet és Irodalom 2024