A SZÉGYEN

PÁRATLAN OLDAL - LV. évfolyam 43. szám, 2011. október 28.
Magyarország kulturális elszigetelődésének vízválasztója látszatra hétköznapi esemény volt. Christoph von Dohnányi, a világhírű karmester 2011 októberében lemondta budapesti fellépését azzal, hogy nem kíván olyan városban vezényelni, melynek főpolgármestere két ismert antiszemitát nevezett ki egy színház élére.
Dohnányi nagybátyja, Dietrich Bonhoeffer nemzetközi hírű teológus volt Berlin, New York és London templomaiban. A náci hatalomvétel után egy zsidóságot védő röpiratot adott ki. A földalatti mozgalomba húgának férje, Hans von Dohnányi, a karmester édesapja kapcsolta be. A lelkész az ellenállás fontos alakjává nőtt. Elfogását Hitler követelte, felakasztását Himmler 1945 áprilisában. Egy másik koncentrációs táborban a karmester apját és édesanyját s két unokafivérét végezték ki.
A Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarát vezényelte volna Christoph von Dohnányi, azt, amelynek egykoron Dohnányi Ernő, a nagyapa volt a vezető karnagya. Brahms Német rekviemjét vezényelte volna. Dohnányi Ernő első munkáját Johannes Brahms, a magyar táncok és rapszódiák szerzője fedezte fel és dicsérte.
Christoph von Dohnányi századok igaz üzenetét tolmácsolta volna Budapesten. Jelképes lett volna a jelenléte, félelmes üzenet a távolmaradása, a koncert lemondása. Ebből a távlatból érdemes felmérni annak a súlyát, mi történt az Új Színház irányítóinak kinevezésével. A főpolgármester átlépett egy határvonalat, náci szellemet engedményezett az egykor szétbombázott Budapesten. Ezt nem menti a kinevezettek jelentéktelensége, sem az, hogy netán parancsnak vagy alkunak engedelmeskedett. Pártfogásába vette azt a történelmi szégyent, amelynek a város legszebb épületei és kiváló szellemei estek áldozatul. Az üzenetet a szókimondás tette egyértelművé: a főpolgármester antiszemitákat nevezett ki.
Nem akárki bélyegezte meg ezt a tettet, hanem Christoph von Dohnányi, mártírok gyermeke, a magyar zenei hagyomány ihletett tolmácsa, Dohnányi Ernő unokája, Dietrich Bonhoeffer ellenálló és vértanú unokaöccse.
Brahms Német rekviemjéből hangzott volna fel Pál apostol intése. „Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük."
A szerző további cikkei

LXIII. évfolyam, 4. szám, 2019. január 25.
LXIII. évfolyam, 1. szám, 2019. január 4.
LXI. évfolyam, 51-52. szám, 2017. december 20.
Élet és Irodalom 2026