A paradigmaváltás, sajnos, megtörtént

VISSZHANG - LV. évfolyam 43. szám, 2011. október 28.
Dr. Hajósy Adrienne geofizikus vitát kizáró tömörséggel jelentette ki 41. számukban: A bős-nagymarosi terv, villamosenergia-termelése céljából, a Duna elterelését tűzte ki célul Szigetköz-Csallóközből, Európa utolsó, egybefüggő vizes élőhelyéről (Üveges szemek, ÉS, 2011/41., okt. 14.).
Az ellenérvek sokaságából csak néhányat szeretnék kiragadni.
1) A vízlépcső létesítését nem energiatermeléssel, hanem a folyam komplex hasznosításával indokolta a terv létrehozója, a hazáján kívül világszerte különleges nagyrabecsülésnek örvendő Mosonyi Emil 1942-ben, a VÍZITERV igazgatójaként.
2) Legfontosabb tényezőként a Duna Bizottság a hajózás biztonságát emelte ki, azzal, hogy állandó vízszinttel tegyék lehetővé a folyam hajózhatóságát Kelheimtől a Fekete-tengerig. Erre a célra a bizottság 47 helyet jelölt ki a duzzasztóművek számára.
3) Hazánkban az 1949. évi XIII. törvény fogalmazta meg a hajózás szabályozásának részleteit.
4) A tervek ellen az első politikai merénylet 1977-ben történt, amikor a csehszlovák-magyar szerződés a vízlépcső csúcsra járatását irányozta elő. Ekkor Mosonyi professzor már emigrációban élt, 56-os szerepvállalása miatt semmiféle beleszólása sem lehetett a tervekbe.
5) Az eredeti tervek a tájba illő, környezetbarát megoldásról szóltak. Ezt bizonyítja az Európa-csatorna Altmühl-völgyi, védett természeti területen átvezető megoldása, ami ugyancsak dr. Mosonyi Emil tervei alapján valósult meg. Többek között ezért is tekintélyes környezetvédelmi kitüntetésekkel jutalmazták munkásságát.
6) Az Európa-csatorna mentén jött létre földrészünk legnagyobb mesterséges élőhelye, amivel számos, a kihalás küszöbére jutott élőlényt sikerült megmenteni. A National Geographic magazin is elismeréssel írt erről a hazánkban meg sem említett műről.
7) A Szigetköz kiszáradását igazából a papírtigris-elmélet (1992) kiagyalója, Vargha János köre veszélyeztette, a korszerű dunakiliti zsilip üzembe helyezésének megakadályozásával.
8) A VII. sz. Helsinki-folyosó ügye az egymást követő magyar kormányok ellenállása miatt megrekedt a magyar-szlovák határnál.
Vitathatatlan, hogy 1977 óta a mindenkori politikai hatalom kíméletlenül kizárja a szakemberek közreműködését a vízszabályozás területéről is. Ez a paradigmaváltás valóban súlyos károkat okozott. Ideje lenne visszatérni a természetes paradigmákhoz, ahogy a két éve, 99 éves korában elhunyt nagy tudós élete utolsó napjaiban is hirdette: a természetvédők jogos és feltétlenül alkalmazandó igényeinek figyelembevételével olyanokra kell bízni a vizek szabályozását, akik az ehhez szükséges alapismeretekkel és tapasztalatokkal rendelkeznek.

(A szerző az egykori Széchenyi Ödön Egylet volt elnöke)

A szerző további cikkei

LXIV. évfolyam, 33. szám, 2020. augusztus 14.
LXIV. évfolyam, 31. szám, 2020. július 31.
LXIII. évfolyam, 21. szám, 2019. május 24.
Élet és Irodalom 2024