Tisztelt Szerkesztőség!

VISSZHANG - LV. évfolyam 40. szám, 2011. október 7.
Az ÉS-ben nyáron megjelent cikkemre (Ez valami, vagy megy valahova? - aug. 19.) olvasói levélben reagált dr. Sziray József. Felrója, hogy a magyar-finn nyelvrokonságot egyetlen hangtani példával (p-f megfelelés) és mindössze pár példaszóval illusztráltam. Így fogalmaz: „A genetikus nyelvi rokonság egzakt alátámasztásához a fenti jegyeknél jóval mélyebb és átfogóbb szerkezeti, szógyöki, szóképzési, valamint ragozási egyezésekre van szükség." Maximálisan igaza van, de mégsem kívánhatja, hogy egy irodalmi hetilap feuilleton-jában ezeket részletezzem. A szakirodalom bőven feldolgozta e téren is a magyar nyelv finnugor-uráli egyezéseit. Ha érdekli a téma, szabadjon ajánlanom Hajdú Péter Bevezetés az uráli nyelvtudományba (1966) című kiváló munkáját, mely - a dolog természetéből adódóan - telefonkönyvszerű szárazsággal (és megbízhatósággal!) adja elő a magyar-uráli egyezéseket. Ajánlható még a londoni Routledge kiadó nyelvcsaládokat tárgyaló sorozatának az uráli nyelvcsaládról (s ezen belül a magyarról) szóló kézikönyve: D. Abondolo (szerk.) The Uralic Languages (London, 1998).
Levelének egy téves állítására viszont fel kell hívnom a figyelmét. Ezt írja: „...a magyar egyik eredeti jellegzetessége, a tárgyas ragozás, ami a finnugor nyelvekben egyáltalán nem létezik". Ez nem így van, hiszen például a magyar egyik finnugor rokonában, a vogulban ezt találjuk: totsen \'hoztál\' - toteslen \'hoztad\'; totes \'hozott\' - toteste \'hozta\' stb. (Hajdú 141. old.). Ajánlhatom még ehhez Csúcs Sándor tanulmányát: Tárgyas ragozás az uráli nyelvekben, in: Büky - Forgács (szerk.): A nyelvtörténeti kutatások újabb eredményei II. Magyar és finnugor alaktan. Szeged, 2001.
Tisztelettel
A szerző további cikkei

LXVII. évfolyam, 9. szám, 2023. március 3.
LXVII. évfolyam, 9. szám, 2023. március 3.
LXVI. évfolyam, 41. szám, 2022. október 14.
Élet és Irodalom 2024