Az igazság kedvéért

Viszolygok attól, hogy közreműködjek az egykori áldatlan vita fölélesztésében, de az sem volna helyes, ha hagynám, hogy „ténnyé" ismételgessünk valamit, ami nem az. Azt írja Feldmájer Péter (Napvilágnál, ÉS, 2011/38., szept. 23.), hogy „Az tény, aki akkor jelen volt a parlament üléstermében, aki hallotta a közvetítést, az pontosan értette, hogy azt kiabálták be, »hordót a zsidónak«." Ez nem így van. Nem lehetett pontosan érteni. Ezért lett belőle elhúzódó botrány, mint Feldmájer Péter is írja: „A kirobbant botrányt úgy próbálta elfojtani a kormány, hogy nyelvészeti, hangtani szakvéleményt rendelt. A tudomány felkent papjai ki is mondták, hogy a hordót a szónoknak úgy is lehet hallani, hogy hordót a zsidónak. Ez a szakvélemény még ma is mosolyra fakasztana mindenkit, aki elolvasná."
Az én szememben (fülemben) a parlamenti bekiabálás tartalma egyáltalán nem vitathatatlan tény. Nemcsak a kormány rendelt ugyanis szakvéleményt, hanem a másik értelmezési tábor is. Amikor a külföldi - pártatlan - világcég elemzése megérkezett, a Kurír szerkesztőségében legalább tízszer meghallgattuk a zavaró zörejektől a lehetőségek szerint kitisztított szöveget, és istenemre mondom, nem lehetett biztonságosan megállapítani, mit mondott a bekiabáló. És nemcsak én nem tudtam, a többiek sem. Természetesen voltak néhányan, akik tudták: aki azt akarta hallani, hogy „hordót a zsidónak!", azt hallotta, aki azt, hogy „hordót a szónoknak!", az pedig azt. Én az igazat akartam hallani, de nem hallottam.
Feldmájer Péter úgy érvel, hogy Tölgyessy Péternek szóltak be, aki nem zsidó ugyan, „de ez az ilyeneket kiabálókat sosem érdekli, mert akit ők nem szeretnek, szerintük az a zsidó". Ez az érv persze semmivel sem erősebb, mint a párja: aki sértést akar hallani, az sértést hall. S akkor, 1990-ben valóban gyakori „sértés" volt, hogy az SZDSZ „zsidópárt". Ám ez nem bizonyíték arra, hogy a bekiabáló nem szónokot mondott. Persze, sértés a hordószónok is, s tegyük hozzá, ez a szóösszetétel sokkal gyakoribb, mint a hordó és a zsidó kapcsolata.
Rég volt, felejtsük el. Aki pedig emlékezni akar, gondoljon a tudós Scheiber Sándorra, aki arra int, ha nem tudjuk az igazságot, akkor legalább törekedjünk a pontosságra.