„Sunyi és irigy magyar természet”

Ha a szerző nem volna annyi hívének, hódolójának szemében megfellebbezhetetlen tekintély - sajnálatos módon nemcsak íróként, hanem politikai gondolkodóként is -, szót sem vesztegetnénk rá. Így azonban föl kell idéznünk Németh László 1956. december 2-án, az Irodalmi Ujságban megjelent cikkét, az Emelkedő nemzetet, ahol is a szerző a Rákosi-rendszert nemcsak a benne ücsörgő „külföldi ügynökök" tevékenységével, hanem (jobb szó híján ezt mondom) nemzetkarakterológiailag is jellemezni próbálta. A félreállításokról, tisztogatásokról, üldözésekről azt találta mondani, hogy „a magyar természet nem nagy ellenkezéssel, sőt sokszor igazán könnyű szívvel viselte, hogy legjobbjait kiemeljék a fészekből". Egyszóval: némileg a szívesen pszichologizáló Bibó modorában ha nem is „magyar alkatról", de „magyar természetről" írt, abszolúte negatív kontextusban, amibe, hogy egészen őszinték legyünk, személyes sértettsége is belejátszott. (Gyakorlatilag senki nem emelt szót érte és mellette, bár azért 1952-ben zseniális orosz fordításaiért kapott egy József Attila-díjat.) De ami rosszabb: egy mondattal később kitért arra, hogy noha a sztálinista típusú diktatúrában valamennyi kelet-európai nép osztozott, (az, hogy minálunk is így történt) „annak a magyar sunyítás és irigység majdnem olyan mérten volt oka, mint a külföldi ügynökök szolgalelkűsége". Megint csak egyszóval: Németh nemzeti jellemvonásaink között vélte fölfedezni a sunyítást és az irigységet. (Előbbit alighanem József Attilától, utóbbit Máraitól kölcsönözte. Márainak a tehetségtelen magyar középosztálybeli úriember rablóvágyáról készített látlelete meg Kertész Ákosnál köszön vissza.) Ezek után akár megfontolásra is ajánlhatnám az írófejedelem (egyébként 1957-ben odaítélt) Kossuth-díjának posztumusz visszavételét, annál is inkább, mert Németh az idézett cikkben - laudációja mellékén - a magyar forradalmat ellenforradalommá fajulástól, a szabadságharcot meg az 1920-as kurzus feltámadásától féltette, abrakot szolgáltatva a Kádár-féle Fehér könyvek „ellenforradalmi" és „Horthy-restaurációs" propagandájához.