A zsidók törvényi státusáról

Rózsa T. Endre, akinek kétségbevonhatatlan érdemei vannak a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike) alapításában, az ÉS-ben 2006-ban (24., jún. 16.) megjelent és most Meddig él egy nemzet című kötetemben (Kalligram, 2011) újraközölt, Zsidó nép, zsidó nemzet, zsidó nemzetiség című cikkem ürügyén vitacikket írt (A MIOK hosszú árnyéka, ÉS, 2011/33., aug. 19.). A tárgy a zsidó nemzeti / nyelvi / ethnikai kisebbség törvényi elismerése. Rózsa T. Endre cikkének érdemi része nem a cikkemmel vitatkozik. Nem velem van vitája, hanem a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) és esetleg más zsidó szervezetek vezetőivel, ennek a vitának pedig az én cikkemhez semmi köze. Arról vitatkoznom Rózsa T. Endrével, hogy „bakot lőttem", „szarvashibát" követtem el, s különösen, hogy „behúztak a csőbe", fölösleges és értelmetlen. Pusztán a helyzet tisztázása kedvéért teszek a vitacikk tárgyában néhány rövid megjegyzést.
Az 1990:XVII. tv., „A Magyar Köztársaságban élő nemzeti és nyelvi kisebbségek országgyűlési képviseletéről", érdemi részében (1. §) így hangzik: „A Magyar Köztársaságban a cigány, a horvát, a német, a román, a szerb, a szlovák, szlovén és a zsidó közösség..." stb. Az 1990:XXXVI. tv., ahogyan Rózsa T. Endre mondja, valóban a nemzeti és nyelvi kisebbségek országgyűlési képviseletéről szóló javaslat megtételének határidejét hosszabbítja meg. Javaslattétel azonban ezt követően sem a határidőn belül, sem annak elmúltával nem történt, a nemzeti és nyelvi vagy nemzeti és ethnikai kisebbségeknek azóta sincs országgyűlési képviseletük; a jogi irodalomban és a politikában azóta is vita van arról, összeférhető-e egyáltalán az ilyen képviselet a többpártrendszeren alapuló parlamenti demokráciával. Hallgatólagos hatályon kívül helyezés vagy mulasztásos alkotmánysértés: nem tudom megítélni. Azonban az 1993:LXXVII. tv., „A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól", amely széles körben rögzíti a nemzeti és ethnikai kisebbségek jogait, a 61. § (1) bekezdésében a következő szöveget tartalmazza: „E törvény értelmében Magyarországon honos népcsoportnak minősülnek: a bolgár, a cigány, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán." Az országgyűlési képviseletet, amely az előző két törvény tárgya volt, külön törvénybe utalja (20. §), ilyen törvény azóta sem született. A nemzeti és ethnikai kisebbségek felsorolásában, bár bővebb, mint az előző, 8 helyett 13 „honos népcsoport"-ot nevez meg, a zsidó nincs benne. Rózsa T. Endre cikkéből most megtudtam, hogy az 1993:LXXVII. tv. előkészítése idején, tehát 1993-ban, a legmagasabb szintű tárgyalásokon ő maga is azon néhányak között volt, többes szám első személyben fogalmaz, akiknek kérésére „kiiktatták a véglegesített szövegből a zsidó opciót". Ez fontos közlés, Rózsa T. Endre ezzel személyes felelősséget vállal azért, hogy Magyarországon, ahol hatvan- vagy százezernyi zsidó él, a törvény, amely számba vesz minden nemzetiséget, zsidó honos népcsoportot, nemzeti / nyelvi / ethnikai kisebbséget nem ismer. Amúgy a zsidók az egész világon nép (am Jiszraél), zsidó nép, amely a világ számos országában szétszóródva (diaszpora) és Izraelben saját államában él, az egész világon egy nép, amely annak tudja is magát; igaz, ez általában nem a kisebbségi önkormányzat számára elvárt állami támogatásban testesül meg, hanem a belső és a határokon túlnyúló szolidaritásban. Az 1993:LXXVII. tv. fentebb hivatkozott paragrafusának (2) bekezdése kimondja: „Amennyiben az (1) bekezdésben felsoroltakon kívül további kisebbség kíván bizonyságot tenni arról, hogy megfelel az e törvényben foglalt feltételeknek, legalább 1000, magát e kisebbséghez tartozónak valló választópolgár e tárgykörben a népi kezdeményezését az Országgyűlés elnökéhez nyújthatja be." 2006-ban, amikor egy ez irányú kezdeményezés napirenden volt, a szükséges 1000 aláírás összegyűjtése, mint ismeretes, nem sikerült. Az én cikkem akkor (2006), még az aláírásgyűjtés határideje előtt, a zsidó népi identitás mellett foglalt állást. Ezt a nézetemet ma is tartom. Azt gondolom, a teljes értékű zsidó identitás nem zárhat, és nem is zárna ki senkit, aki vállalja, a magyar állampolgárságból, a teljes értékű magyar - politikai, kulturális, nyelvi stb. - közösségből, nem fosztaná meg nemzeti identitásától, sőt, hangsúlyozná, hogy mai politikai életünk rákbetegsége, az ethnikai magyar nemzet fogalma elfogadhatatlan és tarthatatlan.