Aczél Endre
BOLOND EMBER
PÁRATLAN OLDAL - LV. évfolyam 31. szám, 2011. augusztus 5.
A Népszava főszerkesztője egy gyöngéd, ironikusra hangolt publicisztikában megírta, miért nem lehetett ott a Forma-1-es válogatott és a magyar All Stars (újságírók+szí-nészek+par¬lamenti képviselők) barátságos labdarúgó mérkőzésén a Megyeri úton. Röviden: mert Kövér László, a magyar parlament elnöke nem óhajtott vele egy csapatban játszani, s a szervező inkább neki mondott nemet, mint Kövérnek. Állítólag.
Németh Péter, akiről szó van, nagyon ügyes focista, mindenesetre ügyesebb, mint Kövér. Ami azt illeti, rangban sincs nagyon hátrébb, hiszen az Elnök Úr a polgári életben (mint amilyen az újságírás is) soha semmire nem vitte, még egy nyilvános vécét sem üzemeltetett, nemhogy egy napilapot. De az egész történetben nem ez a rettenetes, hanem az, amit Németh is megemlít: a politika - ebben a silány, kisszerű formájában - leszivárgott a sportba. Ehhez alighanem Kövér kellett. Én magam, aki évtizedek óta teniszezgetek ilyen-olyan amatőr tornákon MDF-es, fideszes, kisgazda stb. politikusok társaságában, egyetlen olyan esetre sem emlékszem, amikor - „ha ő, akkor én nem" alapon - Lányi Zsolt, Horváth Béla, Mádi László, Pintér Sándor, Stumpf István vagy a tetszés szerint hosszabbítható névsorból bárki megtagadta volna a játékot csak azért, mert a pályán ott volt Szilvásy György, Fazakas Szabolcs, Baja Ferenc, Kuncze Gábor, Kovács László - ez a névsor is nagyon hosszú. Amiképp az ugyanott teniszező „balliberális" vagy épp „jobbosnak" ismert újságíróké is. Nemcsak a pályán honolt a sport szent békéje, sietek hozzáfűzni, hanem a versenyeket követő vacsorákon is.
Na mármost. Ha minden úgy igaz, ahogy Németh leírja, akkor ahhoz, hogy háború legyen, egy Kövér kell. Egy fanatikus, egy fundamentalista. Nem szégyellem leírni: egy bolond ember.
Németh Péter, akiről szó van, nagyon ügyes focista, mindenesetre ügyesebb, mint Kövér. Ami azt illeti, rangban sincs nagyon hátrébb, hiszen az Elnök Úr a polgári életben (mint amilyen az újságírás is) soha semmire nem vitte, még egy nyilvános vécét sem üzemeltetett, nemhogy egy napilapot. De az egész történetben nem ez a rettenetes, hanem az, amit Németh is megemlít: a politika - ebben a silány, kisszerű formájában - leszivárgott a sportba. Ehhez alighanem Kövér kellett. Én magam, aki évtizedek óta teniszezgetek ilyen-olyan amatőr tornákon MDF-es, fideszes, kisgazda stb. politikusok társaságában, egyetlen olyan esetre sem emlékszem, amikor - „ha ő, akkor én nem" alapon - Lányi Zsolt, Horváth Béla, Mádi László, Pintér Sándor, Stumpf István vagy a tetszés szerint hosszabbítható névsorból bárki megtagadta volna a játékot csak azért, mert a pályán ott volt Szilvásy György, Fazakas Szabolcs, Baja Ferenc, Kuncze Gábor, Kovács László - ez a névsor is nagyon hosszú. Amiképp az ugyanott teniszező „balliberális" vagy épp „jobbosnak" ismert újságíróké is. Nemcsak a pályán honolt a sport szent békéje, sietek hozzáfűzni, hanem a versenyeket követő vacsorákon is.
Na mármost. Ha minden úgy igaz, ahogy Németh leírja, akkor ahhoz, hogy háború legyen, egy Kövér kell. Egy fanatikus, egy fundamentalista. Nem szégyellem leírni: egy bolond ember.
A szerző további cikkei
UNORTODOX LIX. évfolyam, 23. szám, 2015. június 5.
Válasz Perecz Károlynak LVII. évfolyam, 35. szám, 2013. augusztus 30.
Miniszterelnökök és magánmániák LVII. évfolyam, 33. szám, 2013. augusztus 16.