MAGYAR MESÉK

PÁRATLAN OLDAL - LV. évfolyam 30. szám, 2011. július 29.
Egyszer volt, hol nem volt, Hor¬thy meg Kádár apánk idelenn vadásztak a fődön. Egy éjjel a vipi csalitosba öszvefutottak Semjén Zsolttal. Megállottak, mer Semjén Zsolt az ő helyzetibe mégse kínálhatta őköt helyvel, szóba elegyedtek, mit lehet kilűni, mit nem, vadászmód, köröm közül. Kádár aszonta, ő proletár vót világéletibe, azt lűtte ki, amit elejbe liferáltak, se többet, se kevesebbet. Ő dettó, mondotta a Horthy, mer ő meg úr vót, pláne azt lűtte ki, amit szabadott, hejszen a sajátjábúl. Semjén Zsolt nézett setéten, mit mondjon, mit ne mondjon, mer valami gyanús vót néki demokrata létire. Végül aszonta: a szalonkák vélünk szavaznak, meg hogy isten áldásával azóta nagyot változott a vadgazdálkodás, ami igaz vót. S mán ott es tartottak a haza üdvinél, mint min¬dég, ha három bricseszes magyar öszvehajol. Csak ezzel a munkásőr-gárdázkodásval vigyázzatok, ecsém, csippentett Kádár, mer a magyar hacsak vízipisztolt lát, mán pajzánkodni akar véle. Arra való a csendőrség, vigyázni, legyintett Horthy apánk, meg nem köll az eféle nyilasok alá pógármesterségöt adni, ha szabad kritizálnia es. Akkor hát szeretnek hazajárni a bátyámuramék, mondotta kínjában Semjén Zsolt, akinek valami egen gyanús vót, avvót a szerencse, hogy mingyán pirkadozott. Mán hogyne szeretnénk, kacsintott Kádár, én, elvtársak, bizalmat szavazok, majdcsak kiforrja magát a rögös útján ez a lángoktól ölelt kis ország. Úgy es van, itt élned, halnod kell, folytatta az idézetet a puskaszíját vonkodva Horthy. Végül aszonták: pirkadat miján búcsúznunk köll, szép ecsénk, de egyöntetű elismerésünk, igen örvendtük a tanálkozást a magyarok Nambervanjával. Semjén Zsolt mán mondta vóna, hogy itt valami tévedés lesz, ő ez és ez, nem penig az, illetve Ő, mán bocsánat, de fölrivalt a kakas, oszt a történelmi árnyak elfüstőltek a csalitba. A nemzet fővadásza erőst törte a fejit, de osztán mégse adta át az izenetet a főnökinek. Penig jól jött vóna, mint minden elösmerés, abba a háborús helyzetbe, amibe a nemzet vót, tán igaz se vót.
A szerző további cikkei

LVIII. évfolyam, 15. szám, 2014. április 11.
LVIII. évfolyam, 14. szám, 2014. április 4.
LVIII. évfolyam, 13. szám, 2014. március 28.
Élet és Irodalom 2024