MAGYAR MESÉK

Egyszer volt, hol nem volt, mán minden a helyire vót zökkentve a magyarok országába, csak egy nem, a gyermekáldás. Akkó öszveültek az okosok, tanakodtak vorksopszám. Csak van valami, aminek igen megörvend az a nemzeti kismama a szíve alatt, monta az egyik. Hát a gyerek, fülketársam, annak csak örvend, monta a másik. Az szimbólikusan lófra, szólott a harmadik, olyan köll, ami tükrözi az anyaság szépségit. Egy ajtódísz, csapott a homlokára a negyedik, amit oda lehet tenni az ajtóra. Kívülről. Így született az Ajtódísz Ad Astra Mozgalom. Legyen zászló es, gólyával a csőriben, javasolta az ötödik, kitűzi otthun a delikvencs, hadd lássák. De, ugye csak a kétnemű párok esetin, renyekedett a hatodik. Nanáhogy, monták. A család nem fertő! Mi vóna, ha mán a fogantatáskó kitétetnénk, brénezte tovább az első a sztormingját, „istennek hála, épp foganunk", Vivi és Vajk, vagy ahogy eppen híjják őköt. Hé, monta a második, Szodoma non koronat! Mi lesz, ha csak fogangatnak, mint a nyulak, vagy abortuszba fúl a dolog? Legyen ajtódísz az abortuszhó es, bakacsinbúl, maj meggondolják, monta az ötödik, de leszavazták. Elevenszülés után ünnepélyesen megkapja minden magyar anya, oszt kalap. Úgy értvel, hogy csak a magyar, bucsálódott a negyedik. Naná, hogy a magyar, monta a harmadik. Nem, barátaim, rázintottta meg elnöki fejit az első. Hanem minden leány és asszon, tekintet nékül, ki hun barnult le. De mán azér csak kéne valami kritérijom, döndörgött a második. Hogy például legyen rendes, bejelentett ajtaja az életvitelin. Azt el lehet normatíve rendelni, hogy tölgyfa, ennyiszer ennyi, vasalt keret, stb. A jegyző kiszáll, megtekinti a körülményt, oszt aláírja a papírt, mondta a harmadik. Vagy nem, csukta bé laptopját a negyedik. Na, ezt még azon délután bémódosították az alkotmányba, hogy ezer évig így lesz. Reggel meg bévették az ajtódíszt hungarikumnak. De olyan szép kapós vót, hogy abba a hejbe megugrott a szaporodás, boldogan es éltek, amíg meg nem haltak.