Szerkesztői üzenet

VISSZHANG - LV. évfolyam 27. szám, 2011. július 8.

Mióta az új médiatörvény szövege nyilvánosságra került, nem telt el nap úgy, hogy ne kapnánk aggódó üzeneteket. Az aggodalom nem csak az Élet és Irodalomért szól, sőt, nyilván, nem is elsősorban a lapért, hanem általában, a lapon keresztül a szólás- és véleményszabadságban rejlő értékekért, ami a most hatályban lévő törvény elfogadásáig természetes volt és magától értetődő. Többségében azok írtak, akik nem tudják elfogadni, hogy ezeknek a jogoknak a gyakorlását a továbbiakban testület ellenőrzi, homályos, rosszul megfogalmazott és önkényesen értelmezhető szabályok szerint. Olyanok, akik ezeket a jogokat elidegeníthetetlen jogoknak tartják, akik jogszerű és törvényes gyakorlásukkal kapcsolatban elegendőnek tartják a polgári és a büntető törvénykönyvet. Megfelelőnek tartották a korábbi sajtótörvényt. Az eddig hatályos törvény lelke a rendszerváltás időszakában született, a szabadság lázában, ennek megfelelően alapjában véve korlátokat lebontó, a sajtó szabadságát megjelenítő rendelkezésekkel.

A most hatályba lépett sajtótörvény szellemisége illeszkedik a jobboldali kormányzat korlátozó, rendpárti ideológiájába, a kormányzati túlhatalom ideáljába, abba a folyamatba, amelynek során Magyarország autokrácia lett, közélete átláthatatlan, tele ellentmondással, fenntarthatatlan rendszabállyal.

Normális körülmények között egy lapot a jogszabályi környezet - nevezetesen a törvények által garantált sajtószabadság - és a lap olvasói tartanak életben, kiváltképp, ha a lap tisztán piaci bevételekből, az eladott lapmennyiség árából és hirdetési bevételekből tartja el magát. Az ÉS ilyen.

Minden megvásárolt példány, minden új előfizető egyszerre erősíti a lapot és olvasóját, ha úgy tetszik, erőt jelent az elhatalmasodó rendpártisággal szemben. Szükségünk van egymásra.

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 16. szám, 2024. április 19.
LXVIII. évfolyam, 15. szám, 2024. április 12.
LXVIII. évfolyam, 14. szám, 2024. április 5.
Élet és Irodalom 2024