Elszámoltatás és a Gripenek

VISSZHANG - LV. évfolyam 26. szám, 2011. július 1.

Függetlenül a politikai hovatartozástól, az embert elszomorítja, hogy csaknem mindennap újabb és újabb gyanúra okot adó pénzügyi manipulációk kerülnek elő. Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos, és ki tudja, hány tagú osztálya, kétségkívül hatalmas munkát végez, a társadalom pedig kíváncsian várja ennek az óriási erőfeszítésnek a hozadékát. Arra még gondolni se merek, hogy a gyanúsításoknak bármiféle politikai színezetük lenne. Barátaim mindenesetre figyelmezettek, hogy vigyázzak a kritikai jellegű írásaimmal, mert könnyen kiváltom az elszámoltatási kormánybiztos érdeklődését. Lehet, hogy mi sem ússzuk meg annak vizsgálatát, hogy miként használtuk fel a Boda Miklós által vezetett Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivataltól kapott nem jelentéktelen összeget. Hiába emlékeztetem majd akkor a kormánybiztos urat, milyen sokat dolgoztam annak idején a liberális oldalról átjövő Fidesz sikeréért.

Az ilyen jellegű megbeszélések, viták során szóba kerülnek a Gripen harci gépek beszerzésével kapcsolatban keringő hírek. Mielőtt ennek taglalására térnék, megemlítem, nem vagyok pacifista, szükségesnek tartom az ország védelmét, és elfogadom, hogy NATO-tagságunk kötelezettséggel is jár, ezen túlmenően viszont több írásban nehezményeztem azt a nyomást, mely új harci gépek beszerzésére irányult, mely főként az amerikai hadügyi politikusoktól származott. Számunkra előnyösebb lett volna, ha átmenetileg mentesítenek bennünket légierőnk modernizálásától, és e helyett a Nevadában pihenő, kevésbé modern gépekből adtak volna néhányat ajándékba. Meggyőződésem, hogy ezek is elégségesek lettek volna, hogy az elmúlt és a következő tíz esztendőben megvédjük hazánkat a nem létező ellenségünktől, nem beszélve gazdaságunk fellendítéséről, a lakosság életkörülményeinek jobbításáról. Erre mondhatja valaki, hogy ez tiszta demagógia, és még G. Huntingtonnak, a neves gondolkozónak tételére sem illik hivatkozni, aki szerint az ellenség megléte és az ehhez kapcsolódó fegyverkezés jelentősen hozzájárul az országok gazdaságának élénkítéséhez. Ezt pontosítva: elsősorban azokéhoz, amelyek gyártják a fegyvereket, és messzemenően nem azokéhoz, amelyek azokat - esetleges hazai megszorítások révén - megvásárolják.

A tengerentúlról jövő biztatások fényében az érdekelt üzleti körök és lobbistáik számára nem kis sokkot jelenthetett, hogy az Orbán-kormány 2001-ben, az utolsó pillanatban megváltoztatta elképzelését, és az amerikai F-16-os gépek helyett 108 milliárdot a svéd Gripenek beszerzésére fordított, annak ellenére, hogy a szakértők szerint harcászati szempontból az F-16-osok vásárlása lett volna indokolt. Ezzel azonban a történet nem ért véget. A CIA és más szervek nyomozása után felmerült a korrupció gyanúja. Az ügylet jelenlegi állásának összefoglalóiból (Lázár György: Egy korrupció anatómiája, ÉS, 2010/6., Titkok rejtik az igazságot Gripen-ügyben?, Népszabadság, febr. 15.) megtudhattuk, hogy a győztes cégekkel kapcsolatban álló jó ,,rábeszélőképességgel" rendelkező osztrák lobbista gróf hatalmas jutalékot kapott. A győztes cégcsoport pedig - a vádalku keretében - összesen csaknem 280 millió font (!) pénzbírságot fizetett. Az óriási összeg jól tükrözi, hogy az üzletet hatalmas korrupció gyanúja lengi körül: kényszer nélkül senki nem fizet ekkora összeget egyetlen hivatalnak sem. A korrupcióhoz azonban két fél szükséges: az egyik, amelyik fizet, a másik pedig, amelyik zsebre vágja a jutalékot. Jelenleg csak az egyik oldalról tudunk, jótékony köd övezi a másikat! Bár a svédek az ügyletről leleplező filmet is készítettek (nem kellene ezt a filmet itthon is bemutatnunk?), különböző jogi kibúvók, megfontolások miatt - az illetékesek óriási (?) erőfeszítése ellenére - a mai napig nem sikerült a svédektől megszereznünk az anyagot, annak ellenére, hogy a svéd nyomozó ügyész szerint „nagyarányú kifizetések történtek bizonyos országok döntéshozóinak befolyásolása érdekében". Az anyag átadását elősegítené, ha a szóban forgó kormányok megfelelő szervei kezdeményeznék az akták átadását. A svéd ügyészség kész arra, hogy jogsegély keretében az érdekelt országok rendelkezésére bocsássa az iratokat, ez azonban a mai napig nem történt meg, mert sem Csehország, sem hazánk különösebb érdeklődést nem mutatott az iratok megismerésére. Mindebből baloldali kollegáim arra „merészelnek" következtetni, hogy a jelenlegi kormány valamilyen okból kifolyólag nem kíván ezzel az üggyel foglalkozni. Ehhez hozzá kell fűzni, hogy az előző kormány se tett sokat az ügy tisztázása érdekében, hiszen a harci gépek későbbi fejlesztése már az ő döntésük következménye volt! A korrupciók felderítésével megbízott kormánytisztviselőnek kezdeményeznie kellene az erre az ügyre vonatkozó iratok beszerzését. A kormánynak pedig, saját hitelének megőrzése érdekében, segítenie kell ennek az ügynek a lezárását. Ha esetleg kiderül, hogy valamelyik korábbi ügyintézőjük érintett ebben az ügyben, akkor ennek bevallása nem csökkenti, hanem erősíti reputációjukat a társadalom szemében. Cáfolja azt a vélekedést, hogy kizárólag a másik oldal bűneit, gyanús ügyeit kívánják felderíteni, de az esetleges saját „szennyesüket" már nem kívánják kiteregetni. A harci gépek beszerzésének tisztázása legalább annyira fontos, mint a tudományos kutatások támogatására kapott összegek felhasználásának ellenőrzése.

A szerző további cikkei

LXII. évfolyam, 1. szám, 2018. január 5.
LXI. évfolyam, 46. szám, 2017. november 17.
LXI. évfolyam, 39. szám, 2017. szeptember 29.
Élet és Irodalom 2020