MAGYAR MESÉK

Egyszer vót, hol nem vót, Rogán Antal ballagott hazafele a forgatásárul, ahun pógármestert alakított. Ment, mendegélt, oszt nagyon elgondókodott. Nem es azon, hogy a felesége kedvin túl mit keres politikus létire egy tévésorozatba, mer azt mán megoldotta, hogy az a förgeteges tálentumjátul van neki. Hanem azon gondókodott, mi vóna péntekre a törvénymódosítanivaló vagy alkotmány. Reá es bukkant izibe, ehun jön az ősz, eliramlik az EU-elnökség, ideje érvényt szerezni a Médiatörvénynek a magyar fülkék neviben, mer itt mán úgy elburjánkodott a tolerancicózás, hogy. No, akkó, numberó egy, legyen a bűntetésbül köztartozás, az tán csak előbb bégyűlik a sok elkövetőtül. Mer lesz helye, hajjaj! Hanem, numberó kettő, a szegény tagjai a magos hatóságnak es emberek, csináljunk nékijük ehhő kicsinke kedvet anyagilag! Életpálya-modellbe. Mer azér nem szép munka a cenzori, valljuk be magam között, gondóta Rogán Antal. Tán a végkielégítésükkel lehetne babráni, hogy nemzeti érdekbül konkrétan ikszre meg ipszilonyra nem vonatkozna a különadó, ötlött néki fölnek, de ez mégse teccett igazán, a csóré izmozás. Valami csibészesebbre vágyott, amire reácsettint Alcsút es, Felcsút es. Hát híjjuk kártalanításnak, csapott eccőcsak a púderos honatyai homlokára. A kártalanításra van különadó? Nincs. Mikó lesz? Ha majd akarjuk, de addig fájront. Ergó ergórum, ha netán elküldjük őköt, kapják meg kártalanítás címin az egyévi kis bérüket, mer, tisztelt képviselőtársaim és ellenzék, ők összeférhetetlenség miján a másik vagy a harmadik Médiatanácsba el nem mehetnek ám dógozni kerek egy esztendeig! S akkó álljanak otthun a konyha kövin segélybül éhenhalva? Nemá! Így es lött, béadta a módosítást, kétség nem fért a sikerhő. Magasrúl nézvést nem vót ez pénz, csak smonca, pár tucat nyuggerdányi iskolaigazgatótúl bé vót szedhető, s mi ez a magyar igazság, meg a nemzeti ujjészervezés oltárán? Piha! No itt a vége, fuccs el véle.