TANÍTVÁNYOK

Harminc éve, a 80\'-as évek elején láttam azt a riportsorozatot, amelyben a görög junta (Az ezredeseket akarjuk) vallatótisztjeit kérdezték életútjukról, a junta alatt játszott szerepükről. Nem vagyok tévénéző, de abban a késő esti órában nem tudtam levenni a szemem a képernyőről. Ami igazán megdöbbentett, a filmből nyert tapasztalat: arcról sohasem fogjuk felismerni vallatóinkat, besúgóinkat, hóhérainkat. Ugyanolyanok, mint mi.

Egymás után kerültek kamera elé - a film készítésének idején börtönben ülő - jó arcú, sőt kifejezetten megnyerő fiatalemberek, akikről azt is képzelhetnénk, hogy színészek, rendezők, tervezők, mérnökök, zongoraművészek. Hosszúkás ujjak, sovány arc, Krisztus-szakáll, csillogó értelem, kifejező tekintet. Túlkoros egyetemisták beszélnek: egykori filozófiahallgató, joghallgató, orvostanhallgató. Egy közös mindegyikükben: vidékről kerültek Athénba, gyökértelenül. Társaságuk a hasonló sorsú kollégisták közül verbuválódott, pontosabban a junta titkosrendőrsége verbuválta egybe őket. Együtt szórakoztak, ittak a titkosrendőrség pénzén. Együtt gúnyolódtak a fővárosi, elkényeztetett aranyifjakon. Éppen őket szemelték ki, hogy először besúgó, később titkosszolgálati tiszt, majd előtérbe kerülve és előléptetve vallatótiszt váljon belőlük. Megérezték rajtuk az irigység, dacos düh, a bosszú szagát, amit bennfentes, szerencsésebb sorsú fővárosi társaik, az athéniak könnyedségét látva éreztek. Beszervezőjük állította ezt, amikor arra kellett válaszolnia, miért éppen őket: a jó arcú, szorgalmas, tehetséges, az évfolyamot folyamatosan versenyre késztető, provokáló vidéki gyerekeket szemelte ki.

Azután megszólalt egyik életben maradt áldozatuk: a filozófia professzora, akinek éppen a Krisztus arcú vallató volt a kedvenc tanítványa. Makogott, amit felesége igyekezett szavakká, értelmes mondatokká formálni. Kedvenc tanítványa professzora húgycsövébe vezetett izzított drótot, hogy megtörje és vallomásra bírja. Azóta makog, nem tud beszélni.

A Krisztus arcú tanítvány, aki még mindig csodálja, de még mindig nem tudja professzorának megbocsátani, hogy Marxról írta könyvét, és hogy önkéntesként a szocialisták klubhálózatában (PASOK) is tartott előadásokat. Egy ilyen finom úriember és ateista.