REMÉNYTELEN
PÁRATLAN OLDAL - LV. évfolyam 18. szám, 2011. május 6.Ha a szerző nem „politológus" megjelöléssel jegyezné magát, rá sem legyintenék, miként máskor sem, amikor jobboldali publicisták makacsul tovább éltetik azt a legendát, amelyet terjedelmes cikkben cáfoltam meg e hasábokon 2007 októberében. Aprólékosan mutatva ki, hogy a legendát Csoóri Sándor a Nappali holdban vélhetően téves információk alapján bocsátotta útjára. S hogy a New York Times nem „a lakitelki tanácskozás másnapján" közölt cikket a hajdani ellenzéki eseményről, és főleg esze ágában sem volt „leantiszemitázni" azt, hiszen éppenséggel az ott, általa főszereplőként és reformvezérként bemutatott Pozsgayt magasztalta. S mit olvasok megint a Magyar Nemzet címen megjelenő lapban? „Azok az erők, amelyek 1987 szeptemberében, a lakitelki találkozó másnapján a New York Timesban leantiszemitázták a magyar demokrata értelmiséget, ma is ugyanúgy működnek. Ugyanaz a háló és ugyanazok szövik, ugyanazon forgatókönyv szerint." Mivel politológusunk a gyöngyöspatai eseményeket mozgató „ugyanazon erőkre" utal, magam is beszélhetnék ugyanazon forgatókönyvről. Csak éppen nála több joggal.